Az elnyomott ember imája, amikor ellankad és kiönti panaszát Jehova előtt.+
102 Ó, Jehova, hallgasd meg imámat,+
Jusson el hozzád segélykiáltásom!+
2 Ne rejtsd el arcodat előlem szorongattatásom napján.+
Hajtsd felém füledet;+
Amely napon kiáltok, siess, felelj nekem!+
3 Mert napjaim elenyésztek, mint a füst,+
És csontjaim vörösen izzanak, mint valami tűzhely.+
4 Szívem megveretett, mint a növényzet, és elszáradt;+
Még arról is elfeledkezem, hogy megegyem ételem.+
5 Sóhajom hangjától+
Csontjaim húsomhoz tapadtak.+
6 Hasonlítok a puszta pelikánjához.+
Olyan lettem, mint a kuvik az elhagyatott helyeken.
7 Elsorvadtam,
Olyan vagyok, mint egy árva madár a tetőn.+
8 Egész nap gyaláznak ellenségeim.+
Rám esküdöznek, akik bolondot űznek belőlem.+
9 Bizony hamut eszem kenyér gyanánt,+
Italomat sírással elegyítem+
10 Ítélethirdetésed és felháborodásod miatt;+
Mert fölemeltél engem, hogy aztán elvess.+
11 Napjaim, mint a lehanyatlott árnyék,+
Magam pedig elszáradtam, mint a növényzet.+
12 De te, ó, Jehova, időtlen időkig megmaradsz,+
És emlékezeted fennmarad nemzedékről nemzedékre.+
13 Te majd felkelsz, és irgalmazol Sionnak,+
Mert eljött az ideje, hogy kegyes légy hozzá,
Bizony, itt a meghatározott idő.+
14 Mert szolgáid örömüket lelik köveiben,+
És keggyel tekintenek porára is.+
15 Félik majd a nemzetek Jehova nevét,+
A föld összes királya dicsőségedet.+
16 Bizony fölépíti Jehova Siont,+
Meg fog jelenni dicsőségében.+
17 Odafordul a kisemmizettek imájához,+
Nem veti meg imádságukat.+
18 Meg van ez írva a jövendő nemzedéknek,+
És a nép, amely megteremtetik, dicséri majd Jahot.+
19 Mert letekintett az ő szent magasságából,+
Jehova az egekből a földre tekintett,+
20 Hogy meghallgassa a rabnak sóhaját,+
És eloldozza a halálra szántakat,+
21 Hogy hirdessék Jehova nevét Sionban,+
És dicséretét Jeruzsálemben,+
22 Amikor a népek mind egybegyűjtetnek,+
És a királyságok, hogy Jehovát szolgálják.+
23 Megsanyargatta erőmet az úton,+
Rövidre szabta napjaimat.+
24 Így szóltam: „Ó, Istenem,
Ne ragadj el napjaim felénél;+
A te éveid minden nemzedéken át tartanak.+
25 Te raktad le hajdanán a föld alapjait,+
Az egek a te kezed művei.+
26 Azok elvesznek, de te megmaradsz;+
Mind elkopnak, akár a ruha.+
Váltod őket, mint az öltözéket, és lejár az idejük.+
27 De te ugyanaz vagy, és esztendeid nem érnek véget.+
28 Szolgáid fiai élnek majd lakhelyükön,+
És utódjaik szilárdan megállnak előtted.”+