Dávid éneke, amikor Júda pusztájában volt.+
63 Ó, Isten, te vagy Istenem, téged kereslek szüntelen.+
Szomjazik utánad a lelkem,+
Utánad eped a testem
A száraz, kiaszott földön, hol víz nincsen.+
2 Így néztelek a szent helyen,+
Látva erődet és dicsőségedet.+
3 Mert szerető-kedvességed az életnél is jobb,+
Hadd dicsérjenek téged az én ajkaim!+
4 Így áldalak, amíg csak élek,+
A te nevedben emelem föl kezemet.+
5 Mintegy a legjobb résszel, igen, kövérséggel lakik jól a lelkem,+
És ujjongó ajkakkal dicsér a szám.+
6 Rád emlékezve fekvőhelyemen,+
Rólad elmélkedem az éjjeli őrségek idején.+
7 Hiszen segítségemre voltál,+
És szárnyaid árnyékában ujjongok.+
8 Lelkem szorosan követ téged,+
Jobb kezed erősen tart engem.+
9 De akik lelkem vesztét keresik,+
A föld legmélyére jutnak.+
10 A kard hatalma alá adatnak,+
Rókák osztályrészévé lesznek.+
11 A király majd Istenben örvendezik.+
Dicsekedni fog mindaz, ki őrá esküszik,+
Mert elnémul a hazugságot szólók szája.+