Dal, ének Kórah fiaitól. A karmesternek a mahalát szerint felelgetős énekül. Maszkil az ezrahita Hémántól+.
88 Ó, Jehova, megmentésem Istene!+
Nappal felkiáltok,+
És éjjel is a te színed előtt.+
2 Eléd jut imádságom.+
Hajtsd füledet esdeklő kiáltásomra.+
3 Mert elég csapás sújtotta lelkemet,+
És a seolhoz ért életem.+
4 A verembe szállók közé számítok,+
Olyan lettem, mint egy erejét vesztett férfi,+
5 Mint aki már szabad a holtak között,+
Mint a sírban fekvő megöltek,+
Akikre nem emlékezel többé,
És akik el vannak szakítva segítő kezedtől.+
6 A legmélyebb verembe juttattál,
Sötét helyekre, tátongó mélységbe.+
7 Rám vetette magát dühödt haragod,+
Egész hullámveréseddel szorongatsz.+ Szela.
8 Messzire űzted tőlem ismerőseimet,+
Nagyon utálatossá tettél előttük.+
El vagyok zárva, nem juthatok ki.+
9 Szemem már elepedt nyomorúságomtól.+
Egész nap téged hívlak, ó, Jehova,+
Feléd nyújtom kezemet.+
10 A halottakkal teszel-e csodát?+
Vagy fölkelnek-e a tehetetlen holtak,+
Magasztalnak-e téged?+ Szela.
11 Hirdetik-e szerető-kedvességedet a sírban,
És hűségedet a pusztulás helyén?+
12 Ismertté lesz-e csodád a sötétségben,+
Vagy igazságosságod a feledés földjén?+
13 De én hozzád kiáltok segítségért, ó, Jehova,+
És reggelente elédbe jut imám.+
14 Miért veted el, ó, Jehova, lelkemet?+
Miért rejted el arcodat előlem?+
15 Nyomorult vagyok, és gyermekségem óta fenyeget a halál,+
Nagyon sokat hordozom rémítéseidet.+
16 Átmennek rajtam lángoló haragod fellobbanásai,+
Némává tesznek a tőled jövő rettentések.+
17 Egész nap körülvesznek, mint a víz;+
Közrefogtak mind egyszerre.
18 Messzire űztél tőlem barátot és társat,+
Ismerőseim — csak a sötétség.+