Zsoltárok

Nappal felkiáltok,

éjjel pedig eléd járulok.+

 2 Jusson eléd imádságom,+

hajtsd füledet* segélykiáltásomra!+

 3 Mert elborítanak* a bajok,+

és életem a sír* szélére jutott+.

 4 A verembe* szállók közé számítok,+

magatehetetlen férfi lettem,*+

 5 mint akit a holtak között hagytak,

mint a sírban fekvő megöltek,

akikre nem emlékszel többé,

és akik már nem élvezik törődésedet*.

 6 A legmélyebb verembe juttattál,

sötét helyekre, tátongó mélységbe.

 7 Rám nehezedik haragod,+

és elborítanak hullámveréseid. (Szela.)

 8 Messzire űzted tőlem ismerőseimet,+

utálatossá tettél előttük.

Egész nap téged hívlak, ó, Jehova,+

feléd nyújtom kezemet.

11 Hirdetik-e odaadó szeretetedet a sírban,

és hűségedet a pusztulás helyén*?

12 Ismertté lesznek-e csodáid a sötétségben,

vagy igazságosságod a feledés földjén?+

13 De én még mindig hozzád kiáltok segítségért, ó, Jehova,+

minden reggel eléd jut imám+.

15 Fiatalkorom óta

nyomorult vagyok, és fenyeget a halál+.

16 Rám zúdul lángoló haragod,+

a tőled jövő rettentések megsemmisítenek.

17 Egész nap körülvesznek, mint a víz;

közrefognak minden oldalról*.

18 Barátaimat és társaimat messzire űzted tőlem,+

a sötétség lett a társam.