NEGYEDIK KÖNYV
(Zsoltárok 90—106.)
Mózesnek, az igaz Isten emberének+ imája.
90 Ó, Jehova, hajlékunk voltál+
Nemzedékről nemzedékre.+
2 Mielőtt a hegyek megszülettek,+
S mintegy vajúdva világra hoztad a földkerekséget+ és a termékeny földet,+
Időtlen időktől fogva időtlen időkig te vagy Isten.+
3 Visszatéríted a halandót a porladt földbe,+
És ezt mondod: „Térjetek oda vissza, emberek fiai!”+
4 Mert ezer esztendő annyi a te szemedben, mint a tegnapi nap, mely elmúlt,+
És mint az éjjeli őrszolgálat.+
5 Elsöpröd őket,+ álommá lesznek.+
Reggel olyanok, mint a zöldellő fű, amely megváltozik,+
6 Reggel virágzik és változik;+
Estére elhervad és elszárad.+
7 Mert elenyésztünk haragod miatt,+
És dühödtől megriadtunk.+
8 Magad elé vetted vétkeinket,+
Rejtett dolgainkat ragyogó arcod elé.+
9 Bizony lehanyatlott minden napunk bősz haragod miatt,+
Bevégeztük éveinket, mint egy sóhajt.+
10 A mi esztendeink napjai hetven esztendő,+
A nagyon erőseké is nyolcvan esztendő,+
De ezek csak bajt és fájdalmat hoznak;+
Mert bizony elillannak, s mi tovaszállunk.+
11 Kicsoda ismeri haragod erejét+
És dühödet a neked kijáró félelem szerint?+
12 Mutasd meg, hogyan számláljuk napjainkat úgy,+
Hogy bölcs szívhez+ jussunk.
13 Térj vissza, ó, Jehova!+ Meddig még?+
Szánd meg szolgáidat!+
14 Elégíts meg minket reggel a te szerető-kedvességeddel,+
Hogy örömmel kiálthassunk, és örvendhessünk minden napunkon.+
15 Vidámíts meg a napokhoz képest, melyeken sanyargattál bennünket,+
Az esztendőkhöz képest, amelyekben bajt láttunk.+
16 Legyenek láthatók tetteid szolgáid előtt,+
És tündöklésed a fiaikon.+
17 Nyugodjék rajtunk Jehova Istenünk kegyelme!+
Kezünk munkáját szilárdítsd meg,+
Igen, szilárdítsd meg kezünk munkáját!+