2Mózes
14 És Jehova így szólt Mózeshez, ezt mondva: 2 „Beszélj Izrael fiaival, hogy forduljanak meg, és táborozzanak le Pihahirót előtt, Migdol és a tenger között, szemben Baál-Cefonnal.+ Az előtt táborozzatok le a tengernél. 3 A fáraó akkor majd biztos azt mondja Izrael fiairól: »Összevissza bolyonganak e földön. Körülfogta őket a puszta.«+ 4 És én bizony hagyom, hogy a fáraó szíve konokká váljon;+ üldözőbe fogja venni őket, én pedig dicsőséget szerzek magamnak a fáraó és az egész hadereje által;+ és az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova.”+ És ők úgy is tettek.
5 Később hírül vitték Egyiptom királyának, hogy a nép elfutott. A fáraónak és szolgáinak a szíve azonnal megváltozott a nép iránt,+ ezért ezt mondták: „Mit tettünk, hogy elbocsátottuk Izraelt a nekünk végzett rabszolgamunkából+?” 6 Így hát befogatott harci szekereibe, és magával vitte a népét.+ 7 Vitt hatszáz válogatott szekeret+, s elvitte Egyiptom összes többi szekerét is, és mindegyiken harcosok voltak. 8 Jehova tehát hagyta, hogy konokká váljon a fáraónak, Egyiptom királyának a szíve,+ és az üldözőbe vette Izrael fiait, miközben Izrael fiai felemelt kézzel vonultak ki.+ 9 Az egyiptomiak pedig üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi harci lova, lovas katonája+ és a hadereje utolérte őket, amikor a tenger mellett, Pihahirótnál táboroztak, Baál-Cefonnal szemben.+
10 Amikor a fáraó a közelükbe ért, Izrael fiai felemelték szemüket, és íme, az egyiptomiak ott vonultak utánuk. Izrael fiai igen megijedtek, és kiáltani kezdtek Jehovához.+ 11 Ezt mondták Mózesnek: „Hát nincsenek Egyiptomban sírhelyek, hogy ide a pusztába hoztál minket meghalni?+ Mit tettél velünk, hogy kivezettél minket Egyiptomból? 12 Hát nem megmondtuk neked Egyiptomban: »Hagyj minket békén, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak!« Hisz jobb nekünk az egyiptomiakat szolgálnunk, mint meghalni a pusztában!”+ 13 Mózes ekkor ezt mondta a népnek: „Ne féljetek!+ Álljatok szilárdan, és lássátok Jehova szabadítását, amelyet ma végrehajt értetek!+ Ugyanis az egyiptomiakat, akiket ma láttok, soha, de soha többé nem fogjátok látni.+ 14 Maga Jehova fog harcolni értetek,+ ti pedig maradjatok csendben!”
15 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek. „Miért kiáltasz folyton hozzám?+ Beszélj Izrael fiaival, hogy bontsanak tábort. 16 Te pedig emeld fel botodat+, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté,+ hogy Izrael fiai szárazon kelhessenek át a tenger közepén.+ 17 És én hagyom, hogy konokká váljon az egyiptomiak szíve,+ hogy utánuk menjenek, és dicsőséget szerezzek magamnak a fáraó és egész hadereje által, harci szekerei és lovasai által.+ 18 És az egyiptomiak meg fogják tudni, hogy én vagyok Jehova, amikor dicsőséget szerzek magamnak a fáraó által, a harci szekerei és lovasai által.”+
19 Ekkor az igaz Isten angyala+, aki Izrael tábora előtt ment, elindult, és mögéjük ment, és a felhőoszlop elment előlük, és mögéjük állt.+ 20 Így az egyiptomiak tábora és Izrael tábora közé került.+ Az egyik oldalon felhővé és sötétséggé vált, a másik oldalon viszont továbbra is megvilágította az éjszakát.+ És az egyik csoport egész éjjel nem közelített a másik csoporthoz.
21 Mózes pedig kinyújtotta kezét a tenger fölé,+ és Jehova egész éjjel erős keleti szelet bocsátva a tengerre visszafordította azt, kiszárította a tenger fenekét,+ és a víz kettévált.+ 22 Izrael fiai végül szárazon keltek át a tenger közepén,+ a víz pedig falként állt nekik jobb és bal kéz felől.+ 23 Az egyiptomiak pedig üldözőbe vették őket, és a fáraó valamennyi lova, harci szekere és lovasa utánuk eredt,+ a tenger közepébe. 24 A reggeli őrszolgálat idején történt, hogy Jehova rátekintett az egyiptomiak táborára a tűz- és felhőoszlopból,+ és összezavarta az egyiptomiak táborát.+ 25 Leszedte szekereik kerekeit, úgyhogy nehezen hajtották azokat;+ és az egyiptomiak ezt mondták: „Meneküljünk Izrael elől, mert Jehova harcol értük az egyiptomiak ellen!”+
26 Jehova végül ezt mondta Mózesnek: „Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé,+ hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci szekereikre és a lovasaikra.” 27 Mózes azon nyomban kinyújtotta kezét a tenger fölé, és a reggel közeledtével a tenger kezdett visszatérni eredeti állapotába. Az egyiptomiak egész idő alatt próbáltak menekülni előle, Jehova azonban a tenger közepébe taszította őket.+ 28 A víz tehát visszatért.+ Végül elárasztotta a harci szekereket és a lovasokat, a fáraó egész haderejét, mely utánuk ment a tengerbe.+ Egyetlenegy sem maradt meg közülük.+
29 Izrael fiai viszont szárazon mentek a tenger fenekén,+ és a víz falként állt nekik jobb és bal kéz felől.+ 30 Jehova tehát kiszabadította Izraelt azon a napon az egyiptomiak kezéből,+ és Izrael látta a halott egyiptomiakat a tenger partján.+ 31 Izrael azt is látta, hogy milyen hatalmas kézzel bánt el Jehova az egyiptomiakkal; és a nép kezdte félni Jehovát, és hitt Jehovában és Mózesben, az ő szolgájában.+