Jeremiás

2 És Jehova szava így szólt hozzám:+ 2 „Menj, és kiáltsd Jeruzsálem fülébe: »Ezt mondja Jehova:+ ,Jól emlékszem rád, ifjúságod szerető-kedvességére,+ jegyeskorod szeretetére,+ amikor követtél engem a pusztában, a bevetetlen földön.+ 3 Izrael szent volt Jehova előtt,+ az első termés a Számára.’«+ »Akik csak faldossák, vétkessé teszik magukat.+ Veszedelem szakad rájuk«+ — ez volt Jehova kijelentése.”

4 Halljátok meg Jehova szavát, ó, Jákob háza+ és Izrael házának minden családja!+ 5 Így szól Jehova: „Milyen hamisságot találtak bennem atyáitok,+ hogy messze eltávolodtak tőlem,+ és a hiábavaló bálvány+ után jártak, miközben maguk is hiábavalókká lettek?+ 6 És nem mondták: »Hol van Jehova, aki felhozott bennünket Egyiptom földjéről,+ aki átvezetett a pusztán, a kietlen és gödrös földön,+ a víztelen+ és sötét árnyékkal borított földön,+ olyan földön, amelyen nem vonult át férfi, és ahol földi ember nem lakott?«

7 Végül aztán bevezettelek titeket a gyümölcsöskert földjére, hogy annak gyümölcsével és javaival éljetek.+ Ti pedig bevonultatok és beszennyeztétek földemet, és örökségemet utálatossággá tettétek.+ 8 A papok nem mondták: »Hol van Jehova?«+ A törvénnyel foglalkozók nem ismertek engem;+ a pásztorok törvényszegést követtek el velem szemben,+ még a próféták is Baál által prófétáltak,+ és azok után jártak, akik semmire sem voltak jók.+

9 »Ezért még perelni fogok veletek+ — ez Jehova kijelentése —, és fiaitok fiaival is perbe szállok.«+

10 »Menjetek csak át Kittim+ partvidékére, és lássátok meg! Igen, küldjetek Kédárba+ is, és figyeljetek jól! Lássátok meg, történt-e valaha ilyesmi.+ 11 Fölcserélte-e valamely nemzet is az isteneit,+ méghozzá olyasmikkel, amik nem istenek?+ Az én népem azonban fölcserélte dicsőségemet azzal, ami nem használ.+ 12 Ámuljatok rajta, ó, egek, és nagy rettegéssel borzadjatok — ez Jehova kijelentése —,+ 13 mert két gonoszságot cselekedett az én népem: elhagytak engem,+ az élő vizek forrását,+ hogy aztán víztárolókat, repedezett tárolókat vájjanak maguknak, amelyek nem tartják a vizet.«

14 »Vajon szolga Izrael,+ vagy a háznép között született rabszolga? Miért lett prédává? 15 Fiatal sörényes oroszlánok ordítanak rá,+ kieresztik hangjukat.+ Földjét döbbenet tárgyává tették. Városait felgyújtották, senki sem lakik bennük.+ 16 Nóf+ és Tahpanesz+ fiai is fejed tetején legeltek.+ 17 Nemde ezt tetted magaddal, elhagyva Jehovát, a te Istenedet,+ amikor vezetett az úton?+ 18 Most mi dolgod neked Egyiptom útjával,+ hogy Sihór+ vizét igyad? És mi dolgod Asszíria útjával,+ hogy a Folyó vizét igyad? 19 Gonoszságod igazítson helyre,+ és hűtlen cselekedeteid feddjenek meg téged!+ Tudd meg hát, és lásd: rossz és keserves dolog+, hogy elhagytad Istenedet, Jehovát, és nem rettegtél tőlem«+ — ez a legfőbb+ Úrnak, a seregek Jehovájának a kijelentése.

20 »Mert régen összetörtem igádat,+ széttéptem kötelékeidet. De te azt mondtad: ,nem szolgálok’, mert minden magaslaton és minden dús lombú fa+ alatt szétterpesztett lábbal feküdtél,+ hogy szajhálkodj.+ 21 Én mint nemes vörös szőlővesszőt ültettelek el,+ mindenestől valódi magot. Hogyan váltál hát nekem idegen szőlőtő satnya hajtásává?«+

22 »Még ha sziksóval mosakodnál és sok-sok lúgot használnál is,+ vétked bizony szenny marad előttem«+ — ez a legfőbb Úrnak, Jehovának a kijelentése. 23 Hogy is mondhatod: »Nem szennyeztem be magamat.+ Nem jártam a Baálok után.«+ Lásd csak meg utadat a völgyben!+ Vedd észre, mit műveltél! A fürge, fiatal tevekanca összevissza futkos útjain, 24 a pusztához szokott zebra+ levegő után kapkod+ lelke sóvárgásában. Ki téríthetné vissza a párzási időszakban? Bárki keresi, nem kell fáradnia, rátalál a maga hónapjában. 25 Óvd a lábadat a mezítelenségtől, és torkodat a szomjúságtól.+ De te azt mondtad: »Hiába, nem lehet!+ Beleszerettem az idegenekbe,+ és őutánuk járok.«+

26 Ahogy a tolvaj megszégyenül, ha elfogják, úgy szégyenültek meg az Izrael házából valók is:+ ők maguk, királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik is.+ 27 A fának azt mondják: »Atyám vagy«,+ a kőnek meg: »Te hoztál világra.« Felém azonban a nyakszirtjüket fordítják, és nem arcukat.+ De nyomorúságuk idején majd így szólnak: »Kelj föl, ments meg bennünket!«+

28 Ugyan hol vannak isteneid, amelyeket magadnak készítettél?+ Keljenek fel ők, ha meg tudnak menteni nyomorúságod idején.+ Hiszen annyi istened van már, ahány városod, ó, Júda!+

29 »Miért perlekedtek velem folyton?+ Miért követtetek el törvényszegést velem szemben mindnyájan?«+ — ez Jehova kijelentése. 30 Hiába vertem meg fiaitokat,+ nem fogadták el a fegyelmezést.+ Kardotok megemésztette prófétáitokat, mint egy pusztító oroszlán.+ 31 Ó, te nemzedék! Lássátok Jehova szavát!+

Hát pusztasággá lettem én Izraelnek,+ vagy a sűrű sötétség földjévé? Miért mondja a népem: »Szabadon járunk! Nem térünk vissza hozzád többé.«+ 32 Vajon megfeledkezhet-e díszeiről a szűz, vagy mellszalagjáról a menyasszony? Az én népem mégis megfeledkezett rólam+ számtalan napon át.

33 Ó, asszony! Minek szépíted utadat, szerelmet keresve? Bizony gonoszságokra tanítod útjaidat.+ 34 Még ruhád szárnyai is ártatlan szegények+ lelkének vérétől+ foltosak. Nem betöréskor találtam rá azokra, hanem minden ruha szárnyán ott vannak.+

35 De te ezt mondod: »Ártatlan maradtam. Bizonyosan elfordult tőlem haragja.«+

Íme, perbe szállok veled, mert azt mondod: »Nem vétkeztem.«+ 36 Miért tartod oly semmiségnek, hogy változtatgatod utadat?+ Egyiptommal is szégyent vallasz,+ mint ahogy Asszíriával is szégyent vallottál.+ 37 Emiatt is úgy fogsz távozni, hogy fejedre teszed a kezedet,+ mert Jehova elvetette azokat, akikben bízol, és nem érsz el velük sikert.”