Jeruzsálem — „Ok az ujjongásra”
„Íme, új egeket és új földet teremtek; az előbbi dolgokra nem is emlékeznek és a szívben sem jönnek elő. Ujjongjatok és örüljetek örökké mindannak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra és népét örvendezésre teremtem. Örömöm telik majd Jeruzsálemben, és ujjongani fogok népemen” (Ésaiás 65:17–19).
1. a) Miért találja oly megragadónak Isten népe az Ésaiás 65:17–19 szavait? b) Milyen kérdések vetődnek fel mégis Jeruzsálemmel kapcsolatban?
MILY megragadóak a Szuverén Úr, Jehova szavai, melyeket prófétája, Ésaiás által szólt! Túláradó örömről szólnak. Nem akartok részt venni ebben az örömben? Biztosan azt akarjátok! De lehet, hogy megkérdezitek: Mi az a Jeruzsálem, amelyre hivatkoznak? Van-e valami kapcsolata napjaink modern városával, amely ma oly sok ádáz vallási és politikai harc középpontja? Egyáltalán betölti-e valaha is ez a „Jeruzsálem” azt a szerepet, amely összhangban van nevével, ami annyit jelent: „kétszeres béke birtoklása” [vagy alapja]? Mi módon van kapcsolatban „az új egek és új föld” e jövendölés Jeruzsálemével? Lássuk hát!
A régi Jeruzsálem
2. Mi jellemző Jeruzsálem kezdeti történelmére?
2 E várost hosszú története folyamán Jehova pártfogolta. Kétségkívül több mint 3900 évvel ezelőtt a város helyszíne volt annak az eseménynek, amikor Melkisédek, a király-pap megáldotta Ábrahámot. Ő áldotta Jehovát is mint a „legfelségesebb Istent, a mennynek és a földnek Alkotóját” (1Mózes 14:18, 19). Mindazonáltal az idők folyamán Sálem, a hegyekkel rendelkező város, a démon-imádó jebuzeusok erődjévé lett.
3. Hogyan emlegetik Jeruzsálemet Józsué idejében és azt követően?
3 Eltelik több mint 400 év, és a Józsué 10. fejezetében először említi meg a Biblia a „Jeruzsálem” nevet. Itt azt olvassuk, hogy Adonizédek, Jeruzsálem királya négy szomszédos királyhoz fordult, hogy csatlakozzanak hozzá az Izrael ellen folytatott háborúban. De Jehova harcolt Izraelért. Még a nap és a hold is megállt, hogy a kanaánitákat teljesen meg lehessen semmisíteni. Az öt királyt levágták. Azonban arról nem történik említés, hogy Józsué elfoglalta Jeruzsálemet. A valóságban a beszámoló megállapítja: „De Juda fiai [akik örökségül kapták azt a területet] a Jeruzsálemben lakó jebuzeusokat nem tudták elűzni” (Józsué 10:1–27; 15:63; Bírák 1:21).
Dávid és Salamon király Jeruzsáleme
4. Milyen vonatkozásban volt Jeruzsálem áldott Dávid és Salamon napjaiban?
4 Mintegy 400 évvel később Dávid lett a király egész Izrael fölött. Az i. e. 1070-es évben „Dávid hozzálátott, hogy bevegye Sion erődjét, azaz Dávid városát” Jeruzsálemben. Ott uralkodott a Sion hegyén mint Jehova felkent királya. Fiára, Salamonra is sor került, hogy „mint király, Jehova trónjára” üljön. Békés uralma alatt Salamon dicsőséges templomot épített a Mória hegyén, Jeruzsálemben. Ez a templom Jehova imádatának középpontja lett, és ott tanították az ő szavát és törvényét (1Krónika 11:5; 29:23; 2Krónika 7:12–16).
5. Hogyan írja le a Zsoltárok könyve Jeruzsálemet és annak „nagy Királyát”?
5 Sok zsoltár magasztalja Sion és Jeruzsálem szépségét. Korah fiai úgy beszéltek róla, mint ’a mi Istenünk városá’-ról, ’az ő szent hegyén’. Igen, „szépen emelkedik Sion hegye, az egész föld öröme, a messzi északi oldalon, a nagy Király [Jehova Isten] városa”. Maga Dávid ilyen szavakkal írta le: „Lábunk már ott áll kapuidon belül, ó Jeruzsálem. Jeruzsálem, te szépen megépült város, részeid harmonikus egységben illeszkednek egymáshoz. Oda vonultak fel a törzsek, Jah törzsei, emlékeztetőül Izraelnek, hogy hálát adjanak Jehova nevének.” Erről a „nagy Király”-ról mondják, hogy „Jeruzsálemben lakozik”, és hogy ő népének szerető Védelmezője. „Miként hegyek veszik körül Jeruzsálemet, úgy veszi körül Jehova is a népét mostantól fogva határtalan ideig” (Zsoltárok 48:1, 2; Károli: 48:2, 3; 122:2–4; 135:21; 125:1, 2).
Lerombolás és helyreállítás
6. a) Minek a jelképévé lett Jeruzsálem? b) Milyen ítélet végrehajtására került sor Jeruzsálemen és miért?
6 Jeruzsálem és a Sion-Hegy helyénvalóan jelképezni kezdte Izrael nemzetét és népét. De kevesebb mint 500 év leforgása alatt az a nép hitehagyóvá lett, és gonosz királyok „ártatlan vérrel töltötték be Jeruzsálemet” (2Királyok 24:4). Nem voltak hajlandók megfogadni Isten prófétáinak figyelmeztetését, úgyhogy végül is a Szuverén Úr, Jehova ítéletet mondott ki Sedékiásra, aki utolsó királyként uralkodott Jeruzsálemben. Ezt mondta: „Le a koronával! . . . Rommá, rommá, rommá teszem azt. Ez pedig senkié sem lesz, amíg el nem jön az, akié a törvényes jog, és neki adom azt” (Ezékiel 21:26, 27). A babiloni Nebukadnezár elpusztította Jeruzsálemet és templomát i. e. 607-ben, a túlélőket pedig fogságba vitette Babilonba.
7. a) Milyen helyreállítás következett be, és miért volt meglepő az? b) Mennyiben volt más ez a Jeruzsálem, és mégis mit tett lehetővé a helyreállítás?
7 Jehova prófétái azonban megjövendölték Jeruzsálem dicsőséges helyreállítását, Jeremiás pedig még azt is megmondta, hogy ez 70 év elteltével fog bekövetkezni (Ésaiás 44:24—45:7; Jeremiás 25:11, 12; 29:10). Meglepően, és Jehova Ésaiás által adott jövendölésének beteljesedéseképpen Babilon uralmát megdöntötték, és a hódító perzsa király, Cyrus határozatot bocsátott ki, melynek értelmében az istenfélő zsidók visszatérhettek és helyreállíthatták Jehova imádatát Jeruzsálemben, egészen pontosan i. e. 537-ben. Ahogyan Ésaiás megjövendölte, „Jehova dicsősége, a mi Istenünk tündöklő nagysága” ismét felragyogott Judában és Jeruzsálemben. Ebben az időben nem uralkodott király Jeruzsálemben. De Jehova megint kegyébe fogadta a várost, mivel oda helyezte a nevét és mivel népének maradéka hűséges volt hozzá. Ez az eljövendő nagyobb dolgokat is jelképezte. A várost újjáépítették, és ez lehetővé tette, hogy ott megjelenjen a megjövendölt Messiás (Ésaiás 35:2; 62:1–7).
Jeruzsálem háza elhagyottá lesz
8. a) Miért nem fogadta szívesen Jeruzsálem a Messiást? b) Jézus melyik jövendölése teljesedett be Jeruzsálemen, és hogyan történt az?
8 Több mint 500 évvel e helyreállítás után a Messiás valóban bemutatkozott a zsidóknak Jeruzsálemben. Ez pontosan idejében történt, i. sz. 33-ban, betöltve Dániel próféciáját a 9. fejezet 24–27. versében. De vajon szívesen fogadta Jeruzsálem a Messiást? Nem, mert a reményei politikai reményekké váltak. Jeruzsálem hittagadó módon elfordult Jehova Szavának tanításától, és a zsidók uralkodói megbocsáthatatlan bűntényt követtek el azzal, hogy meggyilkolták magát Isten Fiát! Éppen három nappal azelőtt, hogy kegyetlenül odaszegezték a kínoszlophoz, a Messiás, Jézus azt mondta azoknak az embereknek: „Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni gyermekeidet, miként a tyúk egybegyűjti csibéit a szárnyai alá! De ti nem akartátok! Ime, elhagyottá lesz a ti házatok!” (Máté 23:37, 38). Abban az i. sz. 33-as évben Jehova megítélte és elvetette a földi Jeruzsálemet. I. sz. 70-ben a római seregek megsemmisítették Jeruzsálemet és népét, elpusztították a templomot a nemzetségtáblákkal és más feljegyzésekkel együtt, melyek a dolgok zsidó rendszerére vonatkoztak.
9. Vajon a földi Jeruzsálem megfelelt a neve jelentésének?
9 Vajon azóta örvendezhetett-e a földi, újjáépített Jeruzsálem Isten áldásának? Zavaros történelme az elmúlt 1900 év alatt megadja a választ rá. S napjainkban Jeruzsálem politikai és vallási szempontból továbbra is megosztott város maradt. Jehova dicsősége nem látható benne. A földi Jeruzsálemnek nincs többé helye isteni szándékában.
Az előárnyékolt hittagadás
10. a) Mit ábrázol találóan a hitehagyott Jeruzsálem? b) Hogyan alkalmazható erre a modernkori „Jeruzsálemre” a Máté 7:20. verse?
10 Valóban, Jeruzsálem, amely kétszer is elhagyta hitét és amelyet Jehova úgy büntetett meg, hogy felhozta ellene először a babiloni megszállókat és később a római légiókat, jól jelképez egy másik hitehagyott rendszert — a kereszténység szervezett vallását. Éppen miként Jeruzsálem képmutató uralkodói ajkukkal tisztelték Jehova törvényét, a kereszténység papsága is azt állítja, hogy a Biblia Istenének nevében beszél. Milyen jól illenek rájuk Jézus Krisztus szavai? „A gyümölcseikről ismeritek fel őket” (Máté 7:20). S vajon miféle „gyümölcsöket” termett a modernkori kereszténység? Vajon megtermette-e a „Kétszeres béke alapját”? Nem. Ehelyett inkább két rettenetes háború gyümölcsét termette meg, hisz mindkettő a kereszténységen belül tört ki és mindkettőt a harcoló felek papjainak áldása mellett vívták meg. A kereszténység vezetőire valóban ráillenek Jehova prófétai szavai, amelyeket a hitszegő Jeruzsálemhez intézett: „Még ruháid szegélyén is megtalálhatók szegény ártatlan lelkek vérének nyomai . . . Ezek miatt” (Jeremiás 2:34).
11. Hogyan teljesítette be a kereszténység Jézusnak a Máté 24:11, 12 és a Márk 7:6–8-ban mondott szavait?
11 A mai kereszténységben megtalálhatjuk ma az erkölcstelenség, a válás, a szétzüllött családok, a kábítószer élvezet, és a mindenfajta bűnözés rekordtermését! A kereszténység vallása képtelennek bizonyult megállítani a törvénytelenség növekedését (Máté 24:11, 12). Valóban jól illenek papságára Jézus szavai, amikor kijelentette: „Találóan jövendölt felőletek Ésaiás, ti képmutatók, mert meg van írva: ’ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük azonban messze eltávolodott tőlem. Hiába imádnak engem, mivel emberi parancsolatokat tanítanak.’ Az Isten parancsolatát elhagyva, emberek hagyományához ragaszkodtok.” Tehát a kereszténység mint modernkori hitehagyott „Jeruzsálem”, valamint a többi „antikrisztusok” Istentől jövő „nyomorúsággal” néznek szembe, amikor az Úr Jézus Krisztus megjelenik a mennyből, hogy bosszút álljon az engedetleneken (Márk 7:6–8; 1János 2:18, 19; 2Thessalonika 1:6–9).
A Királyság helyreállítása
12. Milyen ’lábbal tiprási’ időszakot jelentett be előre a Lukács 21:24. verse?
12 De nem mutatott-e rá Jézus a földi Jeruzsálem helyreállítására, amikor azt mondta: „Jeruzsálemet lábbal tiporják a nemzetek, míg le nem telik a nemzetek kijelölt ideje”? (Lukács 21:24). Igaz, Jeruzsálemet a babiloniak letaposták i. e. 607-ben, és dacára annak, hogy múlékony dicsősége helyreállt, Dávid vonalán származó egyetlen király sem uralkodott többé abban a városban. Az első században pedig Jeruzsálemet a rómaiak taposták meg, akik gyűlöletesek voltak a politikai beállítottságú zsidók előtt. A mai napig nem állították helyre Jeruzsálemben a teokratikus királyságot. Ez soha nem is fog megtörténni.
13. a) Mit jövendölt meg a „nemzetek idejének” végéről a Lukács 21:7–11, 24–26 verse? b) Mit erősítettek meg az 1914 óta bekövetkezett események?
13 Ó, de „a nemzetek kijelölt ideje” letelt! És Jézus jövendölésének szövegösszefüggése a Lukács 21. fejezetében kimutatja, hogyan kellett ennek így lennie. Mert nem látjuk-e mindnyájan magunk körül éppen azokat a dolgokat, amelyeket Jézus megjövendölt: ’nemzet támad nemzet ellen’, forró és hidegháborúkban, ’földrengések, járványok, élelmiszerhiányok, félelmetes látványok, a nemzetek gyötrődése (mivel nem ismerik a kivezető utat), és az emberek elalélnak a félelemtől azoknak a dolgoknak várása miatt, amelyek a lakott földre jönnek’? Igen, a „nemzetek idejének vége” kapcsolatban áll ezekkel a világot megrázó eseményekkel, amelyek az 1914-es év óta kirobbantak a földön! (Lukács 21:7–11, 24–26). Nem volt merő véletlen, hogy Jehova népe rámutatott arra a dátumra, 1914-re, az azt megelőző 35 év folyamán, mivel megértették, hogy Dániel próféciájának a 4. fejezetében leírt „hét ideje” 1914-ben ér véget, megjelölve ’a pogány nemzetek’ föld feletti uralmának végét. Ezt az időszakot Isten nem szakította meg.
14. Miért nem vonatkoztathatók a földi Jeruzsálemre a Lukács 21:24 szavai?
14 Így 1914-ben meg kellett szűnnie ’Jeruzsálem lábbal tiprásának’ a pogány nemzetek részéről. De vajon melyik Jeruzsálemről van itt szó? Nem a földi Jeruzsálemről, amelyet a brit Allenby tábornok 1917-ben elfoglalt és amely a brit uralom mandátuma alatt maradt 1948-ig, amikor megszületett Izrael köztársasága — nem királysága. Akkor melyik Jeruzsálemre hivatkozott Jézus?
15. Miért számíthatunk arra, hogy „Dávid magva” trónra kerül „Jeruzsálemben” i. sz. 1914-ben?
15 Emlékszünk rá, hogy Jehova teokratikus királyságot alapított Jeruzsálemben, ahol Dávid volt a király. Dávidnak tette Jehova az ígéretet: „Megesküdtem egykor szentségemre, nem hazudok Dávidnak. Magva fennmarad határtalan ideig, és trónja olyan lesz, mint a nap én előttem, és mint a hold, szilárdan megmarad határtalan ideig és mint hűséges tanú az égbolton” (Zsoltárok 89:35–37; Károli 89:36–38). „A [pogány] nemzetek meghatározott ideje” befejezésével, i. sz. 1914-ben elérkezett ’Dávid magvának’ a törvényes joga, hogy visszavegye az uralkodást Jeruzsálemben vagy a Sionon. De nem a földi Jeruzsálemben!
16. a) Hol uralkodik tehát a Messiás 1914 óta? b) Mi a bizonyíték arra, hogy Krisztus megkezdte az uralmát?
16 Ehelyett abban a Jeruzsálemben vagy azon a Sionon uralkodik, amelyről Jehova a Zsoltárok 2:6-ban azt mondja: „Én, igen, én iktattam be Királyomat a Sionon, szent hegyemen.” Ez az a város, amelyre Dávid a Zsoltárok 110:1, 2-ben hivatkozik, amikor prófétailag beszél az Úr Jézus Krisztusról: „Jehova kijelentése az én Uramnak: ’Ülj az én jobb kezem felől, amíg ellenségeidet lábadnak zsámolyául teszem.’ Hatalmad pálcáját kinyújtja Jehova Sionból e szavakkal: ’Menj, uralkodj ellenségeid között!’” Igen, a messiási király, Jézus Krisztus trónra van emelve a mennyei Sionon vagy Jeruzsálemben, hogy uralkodjon ellenségei közepette. A fő ellenséget, Sátánt, az Ördögöt már kivetette a mennyből a föld szomszédságába. Mivel tudja, hogy rövid ideje van hátra, Sátán a nemzeteket lázadó „zűrzavarba” vitte bele, ahogyan a zsoltáríró oly találóan kifejezte (Zsoltárok 2:1; Jelenések 12:7–12).
17. Miért számíthatunk arra, hogy a nemzetek „lázongása” rövidesen megszűnik?
17 De vajon a Szuverén Úr, Jehova megengedi-e, hogy azok a nemzetek a végtelenségig „zűrzavarban” lázongjanak Fiának Királysága ellen? Ne feledjük, az első századi keresztényeket azzal vádolták, hogy ’betöltötték Jeruzsálemet a tanításukkal’; és miután az erőteljes nyilvános házankénti prédikáló kampány során elhangzott a figyelmeztetés, a földi Jeruzsálemen sor került Jehova ítéletének végrehajtására (Cselekedetek 5:28, 41, 42; 4:16). Jehova Tanúi ma hasonlóképpen hirdetik az ő bosszúnapját mindenütt a kereszténység területén.
18. Miért várjuk bizalommal Jehova „örök céljainak” győzedelmes megvalósulását?
18 Vajon Jehova elmulasztaná megadni Har-Magedonban a kegyelemdöfést Sátán egész rendszerének és ezáltal pontot tenni a világtörténelem leghatalmasabb méretű prédikálására? Vajon elmulasztaná ’elpusztítani azokat, akik a földet pusztítják’? Ez sohasem történhet meg! Akik Isten ígéretébe vetették reménységüket, bizalommal tekinthetnek előre „örök céljai” győzedelmes megvalósulása felé! (Jelenések 11:18; Efezus 3:10–12). A Messiási Királyság által, amely ma a mennyei „Jeruzsálemből” uralkodik, „nagy Királyunk”, Jehova feltétlenül igazolni fogja legfelségesebb nevét. Majd pedig azzal, hogy a tökéletesen helyreállított paradicsomi földön visszahelyezi az embert az örök életbe, Jehova bebizonyítja, hogy ő „a mi Istenünk határtalan ideig, sőt örökké”, és „nem egyszerűen semmiért teremtette [a földet]” (Zsoltárok 48:14 [Károli: 48:15]; Ésaiás 45:18, 22–24; 46:9–11; 55:11; Jeremiás 25:31).
Mit tudnál mondani az alábbiakkal kapcsolatban?
◻ Mit jelent a „Jeruzsálem” név?
◻ Vajon a város megfelelt ennek a nevének?
◻ Milyen párhuzamot láthatunk ma a hűtlen Jeruzsálemmel kapcsolatban?
◻ Mit mutat meg a Lukács 21:24–26 a „nemzetek idejének” végére vonatkozóan?
◻ Melyik „Jeruzsálem” lábbal tiprása szűnt meg tulajdonképpen?