Ezékiel
22 És Jehova szava így szólt még hozzám: 2 „Te pedig, ó, embernek fia, megítéled-e,+ megítéled-e a vérbűnös várost+, és tudatod-e vele minden utálatosságát?+ 3 Így beszélj: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ,Ó, a város, amely vért ont+ magában, mígnem eljön az ő ideje,+ és amely mocskos bálványokat készített magában, hogy tisztátalanná váljon!+ 4 A vértől, amelyet kiontottál, vétkes lettél,+ és a mocskos bálványoktól, amelyeket készítettél, tisztátalanná váltál.+ Közel hozod napjaidat, és eljutsz éveidhez. Ezért gyalázatul adlak a nemzeteknek, és csúfolódásul minden országnak.+ 5 A hozzád közel eső és a tőled távol levő országok is csúfolni fognak téged, ó, te tisztátalan nevű, te zűrzavarban bővelkedő!+ 6 Íme, ott voltak benned Izrael fejedelmei+, akik mind a saját karjukban bíztak, hogy vért ontsanak.+ 7 Megvetéssel illettek benned apát és anyát.+ A jövevényt becsapták közepetted.+ Az apátlan fiúval és az özveggyel rosszul bántak benned.’«”+
8 „»Szent helyeimet megvetetted, sabbatjaimat megszentségtelenítetted.+ 9 Megrögzött rágalmazók voltak benned, csak hogy vért ontsanak;+ és a hegyeken ettek benned.+ Gátlástalanul viselkedtek közepetted.+ 10 Az apának mezítelenségét fölfedték benned;+ a havivérzése miatt tisztátalan asszonyt megalázták benned.+ 11 Utálatosságot művelt az ember a társa feleségével,+ beszennyezte a saját menyét gátlástalanságával;+ nővérét, apjának leányát is megalázta benned.+ 12 Megvesztegetési ajándékot fogadtak el benned, hogy vért ontsanak.+ Kamatot+ és uzsorát szedtél,+ és erőszakosan nyerészkedtél+ társaidon csalással,+ engem pedig elfelejtettél«+ — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.
13 »Íme, összecsapom kezemet+ nyerészkedésed miatt,+ és vérontásaid miatt, amelyek közepetted történtek.+ 14 Vajon kitart-e majd szíved,+ vagy erőt ad-e kezed azokban a napokban, amikor tettre kelek ellened?+ Én, Jehova szóltam, és tettre is kelek.+ 15 Szétszórlak a nemzetek közé, szétszélesztelek az országokba,+ és kipusztítom belőled tisztátalanságodat.+ 16 Te magad leszel megszentségtelenítve a nemzetek szeme láttára, és megtudod, hogy én vagyok Jehova.«”+
17 És Jehova szava így szólt még hozzám: 18 „Embernek fia! Számomra habzó salakká lettek az Izrael házából valók.+ Mindegyikük réz, ón, vas és ólom a kemencében. Sok-sok habzó salak, ezüstnek salakja lett belőlük.+
19 Azért így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Mivel mindnyájan olyanok lettetek, mint sok-sok habzó salak,+ ezért íme, egybegyűjtelek benneteket Jeruzsálem közepébe.+ 20 Amint össze szokták gyűjteni az ezüstöt, rezet, vasat+, ólmot és ónt a kemence közepébe, hogy tüzet fújtassanak+ rá az olvasztás végett,+ úgy gyűjtöm össze őket haragomban és dühömben; odafújok és megolvasztalak benneteket. 21 Egybegyűjtelek titeket, és rátok fúvok bőszült haragom tüzével,+ és megolvadtok a város közepében.+ 22 Ahogy az ezüst szokott megolvadni a kemence közepében, úgy fogtok ti is megolvadni a város közepében, és megtudjátok, hogy én, Jehova ontottam ki rátok dühömet.«”+
23 És Jehova szava így szólt még hozzám: 24 „Embernek fia! Mondd meg neki: »Meg nem tisztított ország vagy, amelyre nem hull eső az ítélethirdetés+ napján. 25 Prófétái összeesküvést szőnek benne;+ olyanok, mint a zsákmányát széttépő, ordító oroszlán.+ Lelket falnak fel,+ kincset és értékeket ragadnak el.+ Megsokasították benne özvegyeit.+ 26 Papjai erőszakot követnek el törvényemen,+ és megszentségtelenítik szent helyeimet.+ Nem tesznek különbséget a szent és a közönséges között,+ semmit sem ismertetnek meg abból, hogy miben különbözik a tisztátalan a tisztától,+ sabbatjaimtól elrejtik a szemüket,+ és meg vagyok szentségtelenítve közöttük.+ 27 Fejedelmei olyanok benne, mint a zsákmányukat széttépő farkasok: vért ontanak,+ lelkeket pusztítanak el, hogy nyerészkedjenek.+ 28 Prófétái mésszel vakoltak nekik,+ hiszen valótlanságot láttak látomásban,+ és hazugságot jósoltak nekik,+ ezt mondva: ,Így szól a legfőbb Úr, Jehova’, holott nem is beszélt Jehova. 29 Az ország népe is kitervelten csal,+ és rabolva fosztogat;+ az elnyomottal és a szegénnyel rosszul bánnak,+ a jövevényt becsapják, mit sem törődve a joggal.«+
30 »Kerestem közöttük azt az embert, aki kijavítaná a kőfalat,+ és előttem állna a résben+ az országért, hogy romba ne döntsem azt,+ de egyet sem találtam. 31 Így hát rájuk zúdítom ítélethirdetésemet.+ Bősz haragom tüzével irtom ki őket.+ Saját fejükre hárítom útjukat«+ — ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”