2Korintusz
8 Hírt adunk pedig nektek, testvérek, az Istennek arról a ki nem érdemelt kedvességéről, amely Makedónia+ gyülekezeteinek adatott, 2 hogy egy nagy próbatétel idején, nyomorgattatás közepette, örömük bősége és mélységes szegénységük bőségessé tette nagylelkűségük gazdagságát.+ 3 Mert tényleges képességük szerint,+ igen, bizonyságot teszek róla, hogy tényleges képességükön felül volt ez, 4 miközben önszántukból folyton könyörögtek nekünk sok kérleléssel a kedves adakozás kiváltságáért és a szenteknek szánt szolgálatban való részességért.+ 5 És nem csupán úgy, ahogy reméltük, hanem önmagukat adták először az Úrnak,+ és nekünk is, Isten akarata által. 6 Ez arra indított minket, hogy bátorítsuk Tituszt,+ hogy mivel ő kezdte el közöttetek, úgy ő is fejezze be kedves adományotok gyűjtését. 7 De mint ahogy mindenben bővelkedtek+ — hitben, szóban, ismeretben+, minden komoly igyekvésben és ebben az irántatok való szeretetünkben —, úgy e kedves adakozásban is bővelkedjetek!
8 Nem úgy szólok, mint aki parancsot ad nektek,+ hanem mások komoly igyekvését tekintetbe véve, és hogy kipróbáljam szeretetetek igaz voltát. 9 Mert ismeritek Jézus Krisztus, a mi Urunk ki nem érdemelt kedvességét, hogy noha gazdag volt, szegénnyé lett értetek,+ hogy ti gazdaggá+ legyetek az ő szegénysége által.
10 És véleményt mondok ebben:+ mert hasznotokra válik ez a dolog,+ tekintve, hogy nemcsak cselekedni kezdtetek el már egy éve, hanem akarni is a cselekvést;+ 11 most tehát a megcselekvését is vigyétek véghez, hogy amint a készség megvolt a cselekedni akarásra, úgy a véghezvitele is meglegyen abból, amitek van. 12 Mert ha a készség megvan már, az leginkább aszerint elfogadható, amije van az embernek,+ nem aszerint, amije nincs. 13 Mert nem úgy értem, hogy másoknak könnyű legyen,+ nektek pedig nehéz, 14 hanem hogy kiegyenlítve, most a ti fölöslegetek ellensúlyozza az ő hiányukat, hogy majd az ő fölöslegük is ellensúlyozza a ti hiányotokat, hogy kiegyenlítődés legyen.+ 15 Mint ahogy meg van írva: „Akinek sok volt, annak nem volt túl sok, és akinek kevés volt, annak nem volt túl kevés.”+
16 Hála legyen pedig az Istennek, amiért ugyanazt a komoly igyekvést adta Titusz+ szívébe irántatok, 17 mert válaszolt ő a bátorításra is, de mivel nagyon komolyan igyekvő, önszántából megy hozzátok. 18 Vele együtt pedig elküldjük azt a testvért is, akit szerte az összes gyülekezetben dicsérnek a jó hír hirdetéséért. 19 És a gyülekezetek útitársunknak is kinevezték+ őt e kedves ajándék ügyében, mellyel az Úr dicsőségére+ és a mi készséges gondolkodásunk+ bizonyítékaként kell szolgálnunk. 20 Így elkerüljük, hogy bárki is kifogást emeljen+ ellenünk e bőkezű hozzájárulással+ kapcsolatban, amellyel nekünk kell szolgálnunk. 21 Mert „gondunk van a tisztességes dolgokra, nemcsak Jehova színe előtt, hanem az emberek színe előtt is”.+
22 Ezenfelül elküldjük velük azt a testvérünket, akit próbatétel által gyakran találtunk sok mindenben komolyan igyekvőnek, de aki most még sokkal inkább komolyan igyekvő a belétek vetett nagy bizalmának köszönhetően. 23 Ha azonban Tituszt illetően van valami kérdés: ő részestárs velem és munkatárs+ az érdeketekben; vagy ha a testvéreinket illetően: gyülekezetek apostolai ők, és Krisztus dicsősége. 24 Mutassátok hát meg nekik a gyülekezetek színe előtt szeretetetek+ bizonyítékát, és annak bizonyítékát, amivel dicsekedtünk+ felőletek.