Bírák
11 A gileádita+ Jefte+ pedig hatalmas, vitéz férfi lett.+ Egy prostituált+ nőnek volt a fia, és Gileád volt az apja Jeftének. 2 Gileádnak a felesége több fiút is szült neki. Amikor feleségének a fiai megnőttek, elűzték Jeftét, ezt mondva neki: „Nem lesz velünk örökséged apánk házában,+ mert másik asszonynak vagy a fia!” 3 Jefte pedig elfutott testvérei elől, és Tób földjén telepedett le.+ Henyélő emberek gyülekeztek Jefte mellé, és vele együtt portyáztak.+
4 Rövid idő elteltével Ammon fiai harcba szálltak Izrael ellen.+ 5 És amikor Ammon fiai harcba szálltak Izrael ellen,+ Gileád vénei azon nyomban elmentek, hogy elhozzák Jeftét Tób földjéről,+ 6 és ezt mondták Jeftének: „Jöjj, légy a vezérünk, és harcoljunk Ammon fiai ellen!” 7 Jefte azonban így szólt Gileád véneihez+: „Hát nem ti gyűlöltetek olyannyira, hogy elűztetek apám házából?+ Miért csak most jöttök hozzám, amikor nyomorúságban vagytok?”+ 8 Erre Gileád vénei ezt mondták Jeftének: „Éppen ezért tértünk vissza+ most hozzád, te pedig gyere el velünk, és harcolj Ammon fiai ellen, s légy Gileád minden lakójának a feje.”+ 9 Jefte erre ezt mondta Gileád véneinek: „Ha visszavisztek, hogy harcoljak Ammon fiai ellen, és Jehova a kezembe adja+ őket, akkor a fejetek leszek!” 10 Gileád vénei így feleltek Jeftének: „Jehova legyen a hallgatója ennek köztünk,+ ha nem a szavad szerint cselekszünk.”+ 11 Jefte pedig elment Gileád véneivel, és fővé és vezérré tette őt a nép maga fölött.+ És Jefte elmondta minden beszédét Jehova előtt+ Micpában+.
12 Azután Jefte követeket küldött Ammon+ fiainak a királyához, ezt üzenve: „Mi közöm hozzád,+ hogy ellenem jössz, és harcolsz országomban?” 13 Ammon fiainak a királya ezt mondta Jefte követeinek: „Ez azért van, mert amikor Izrael kijött Egyiptomból, elvette földemet+ Arnontól+ kezdve egészen a Jabbókig és a Jordánig.+ Most pedig add azokat vissza békességgel.” 14 Jefte azonban ismét követeket küldött Ammon fiainak a királyához, 15 és ezt üzente neki:
„Ezt mondja Jefte: »Izrael nem vette el Moáb+ földjét és Ammon+ fiainak a földjét. 16 Mert amikor feljött Egyiptomból, Izrael a pusztán át ment egészen a Vörös-tengerig,+ majd Kádesbe+ érkezett. 17 Akkor Izrael követeket küldött Edom+ királyához, ezt üzenve: ,Kérlek, hadd menjek át a földeden’, de Edom királya nem hallgatta meg. Moáb+ királyához is küldött követeket, de az sem egyezett bele. Izrael pedig Kádesben+ maradt. 18 Amikor továbbvonultak a pusztában, megkerülték Edom földjét+ és Moáb földjét; Moáb földjétől napkelet felé+ mentek, és letáboroztak Arnon területén; de nem mentek át Moáb határán+, Arnon volt ugyanis Moáb határa.+
19 Izrael azután követeket küldött Szihonhoz, az amoriták királyához, Hesbon királyához,+ és Izrael ezt mondta neki: ,Kérünk, hadd menjünk át földeden az én helyemre.’+ 20 Ám Szihon úgy érezte, nem volna biztonságos, ha Izrael átmenne a területén, ezért Szihon összegyűjtötte egész népét, letáborozott Jahácban+, és harcba szállt Izrael ellen.+ 21 Akkor Jehova, Izrael Istene Szihont és egész népét Izrael kezébe adta, úgyhogy levágták őket, és Izrael birtokba vette az amoriták egész országát, akik azon a földön laktak.+ 22 Így hát birtokba vették az amoriták egész területét az Arnontól egészen a Jabbókig és a pusztától egészen a Jordánig.+
23 Jehova, Izrael Istene űzte el az amoritákat a népe, Izrael elől,+ te pedig el akarod űzni ezt a népet. 24 Hát nem azokat fogjátok elűzni, akiket Kámos+, a ti istenetek segít elűzni? Mi pedig azokat fogjuk elűzni, akiket Jehova, a mi Istenünk elűz előlünk.+ 25 És most ti vajon jobbak volnátok, mint Bálák, Cippór fia, Moáb királya?+ Ő vajon perlekedett Izraellel, vagy harcolt valaha is ellenük? 26 Míg Izrael Hesbonban és alárendelt városaiban,+ Aróerben+ és alárendelt városaiban és mindazokban a városokban lakott háromszáz éven át, amelyek az Arnon partján vannak, miért nem vettétek el ezeket sosem abban az időben?+ 27 Én nem vétkeztem ellened, hanem te bánsz velem rosszul azáltal, hogy harcolsz ellenem. Jehova, a Bíró+ bíráskodjon ma Izrael fiai és Ammon fiai között.«”
28 De Ammon fiainak a királya nem hallgatott Jefte szavaira, melyeket üzent neki.+
29 Jehova szelleme ekkor rászállt Jeftére,+ és ő átment Gileádon és Manassén, átment a gileádi Micpén+, és a gileádi Micpéből Ammon fiai felé vonult.
30 Akkor Jefte fogadalmat+ tett Jehovának, és ezt mondta: „Ha a kezembe adod Ammon fiait, 31 akkor az, aki kijön, igen, aki kijön elém a házam ajtaján, amikor békével visszatérek+ Ammon fiaitól, legyen Jehováé;+ felajánlom azt mint égő felajánlást.”+
32 Jefte pedig felvonult Ammon fiai ellen, hogy harcoljon velük, és Jehova a kezébe adta őket. 33 Vágta őket Aróertől fogva egészen Minnitig+ — húsz várost —, Ábel-Keramimig nagy öldökléssel. Így hódoltattak meg Ammon fiai Izrael fiai előtt.
34 Jefte végül Micpába+ ment, a házához, és íme, a lánya jött ki elé tamburinszóval, táncot lejtve!+ Ő volt az egyetlen gyermeke. Nem volt rajta kívül se fia, se lánya. 35 Amikor megpillantotta lányát, megszaggatta ruháját,+ és ezt mondta: „Ó, jaj, lányom, térdre kényszerítettél, épp te vagy az, akit száműztelek. Én bizony megnyitottam számat Jehovának, és nem vonhatom vissza.”+
36 De ő ezt mondta neki: „Apám, ha megnyitottad szádat Jehovának, tégy velem aszerint, ami elhagyta ajkaid,+ hisz Jehova bosszút állt érted ellenségeiden, Ammon fiain.” 37 Ezt mondta még apjának: „Csak azt kérem, hadd maradjak magamra két hónapra, hadd menjek el; kimegyek a hegyekbe, hadd sirassam el szüzességemet+ a barátnőimmel.”
38 Erre ő így felelt: „Menj!” És elbocsátotta két hónapra; az pedig elment barátnőivel, és elsiratta szüzességét a hegyekben. 39 A két hónap elteltével visszatért apjához, aki aztán teljesítette fogadalmát, melyet őfelőle tett.+ A lánynak sosem volt kapcsolata férfival. És rendelkezéssé lett Izraelben, 40 hogy Izrael lányai évről évre elmentek, hogy dicsérjék a gileádita Jefte lányát; évente négy napra.+