1Sámuel
30 Történt pedig, hogy harmadnap, amíg Dávid és az emberei Ciklág+ felé tartottak, az amálekiták+ betörtek a déli vidékre és Ciklágba. Megverték és lángba borították Ciklágot, 2 fogságba vitték az asszonyokat+, és mindent, ami ott volt, a legkisebbtől a legnagyobbig. Senkit sem öltek meg, de elhajtották őket, és útjukra mentek. 3 Amikor Dávid és az emberei odaértek a városhoz, íme, fel volt égetve. Feleségeik, fiaik és leányaik fogságba kerültek. 4 Dávid és a vele levő nép felemelték hangjukat, és addig sírtak+, hogy már erejük sem volt a síráshoz. 5 Fogságba került Dávid két felesége is: a jezréeli Ahinoám+ és Abigail+, a kármeli Nábál felesége. 6 Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott,+ mert a nép azt mondta, hogy megkövezi+ őt. Bizony az egész nép lelke megkeseredett+ — ki-ki a fiai és leányai miatt. De Dávid megerősítette magát Istene, Jehova által.+
7 Ezért így szólt Dávid Abjátár+ paphoz, Ahimélek fiához: „Kérlek, hozd ide hozzám az efódot+.” Abjátár ment, és odavitte Dávidhoz az efódot. 8 Dávid akkor megkérdezte Jehovát:+ „Üldözőbe vegyem-e ezt a rablócsapatot? Utolérem-e?” Ő erre ezt mondta+ neki: „Vedd üldözőbe, mert bizonyosan utoléred, és bizonyosan szabadítást szerzel.”+
9 Dávid rögtön útnak indult azzal a hatszáz emberrel+, aki vele volt, és elmentek egészen a Bésor völgyéig*. Akiket aztán ott kellett hagyni, azok megálltak. 10 Dávid folytatta az üldözést+ négyszáz emberrel, de kétszáz férfi, aki túl fáradt volt ahhoz, hogy átkeljen a Bésor völgyén*+, megállt.
11 És találtak egy egyiptomi+ embert a mezőn. El is vitték Dávidhoz, és adtak neki kenyeret, hogy egyen, és vizet, hogy igyon. 12 Aztán adtak neki egy szelet aszaltfüge-lepényt meg két mazsolalepényt.+ Evett, és visszatért belé szelleme+, ugyanis nem evett kenyeret, és vizet sem ivott három nap, három éjjel. 13 Dávid akkor így szólt hozzá: „Kié vagy, és honnan jöttél?”, mire ő ezt mondta: „Egyiptomi szolga vagyok, egy amálekita férfi rabszolgája, de elhagyott a gazdám, mert megbetegedtem három nappal ezelőtt.+ 14 Mi törtünk be a kereteusok+ déli vidékére, a Júdához tartozó területre és Káleb+ déli vidékére; Ciklágot pedig felgyújtottuk.” 15 Dávid erre így szólt hozzá: „Elvezetsz-e engem ahhoz a rablócsapathoz?” Erre ő ezt mondta: „Esküdj meg+ nekem Istenre, hogy nem ölsz meg, és nem adsz a gazdám kezébe!+ Akkor elvezetlek ahhoz a rablócsapathoz.”
16 El is vezette őt,+ és íme, azok már az egész vidék színén szanaszét széledtek. Így ettek, ittak és ünnepeltek+ mindama nagy zsákmány felett, amelyet a filiszteusok földjéről és Júda földjéről szereztek.+ 17 Dávid aztán virradattól estig vágta őket, hogy pusztulásra adja őket. Egyetlen ember sem menekült meg,+ kivéve négyszáz legényt. Ezek tevére ülve elmenekültek. 18 Dávid mindent megmentett, amit az amálekiták elvittek.+ A két feleségét is megmentette Dávid. 19 Semmijük sem hiányzott a legkisebbtől a legnagyobbig, sem fiak, sem leányok, és a zsákmányból sem; semmi sem mindabból, amit elvittek magukkal.+ Mindent visszaszerzett Dávid. 20 Akkor elvitte Dávid mind a nyájakat meg a csordákat. Ezeket a többi jószág előtt hajtották. Ezt mondták: „Ez Dávid zsákmánya.”+
21 Végül aztán Dávid eljutott ahhoz a kétszáz emberhez+, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy Dáviddal tartsanak, és akiket otthagytak a Bésor völgyénél*. Ezek most kijöttek Dávid elé, és a vele levő nép elé. Amikor Dávid odaért hozzájuk, megkérdezte tőlük, hogy vannak. 22 De a Dáviddal tartók közül a rossz és semmirekellő emberek+ megszólaltak, és ezt mondogatták: „Mivel nem jöttek velünk, semmit sem adunk nekik a zsákmányból, amit megmentettünk; csak a feleségét és a fiait kapja meg mindenki. Vigyék őket, aztán menjenek.” 23 Dávid azonban ezt mondta: „Testvéreim, nem szabad így tennetek azzal, amit Jehova adott nekünk,+ hiszen megoltalmazott bennünket,+ és kezünkbe adta a rablócsapatot, amely ránk támadott.+ 24 Ugyan ki fog rátok hallgatni ebben? Mert ugyanakkora rész jár annak, aki kivonult a csatába, mint annak, aki a málhánál+ maradt. Mindenki ugyanúgy megkapja a részét.”+ 25 És attól a naptól rendelkezéssé és bírói döntéssé+ tette ezt Izrael számára mind a mai napig.
26 Amikor aztán Dávid eljutott Ciklágba, a zsákmány egy részét elküldte Júda véneinek, a barátainak,+ ezzel az üzenettel: „Íme, áldásként adott ajándék+ ez nektek a Jehova ellenségeitől szerzett zsákmányból.” 27 Azoknak, akik Bételben+ voltak, a délvidéki rámótiaknak+, a jattiriaknak+, 28 az Aróerben levőknek, a szifmótiaknak, az Estemoában+ levőknek, 29 a rákáliaknak, a jerahméeliták+ városaiban levőknek, a keniták+ városaiban levőknek, 30 a hormaiaknak+, a Bór-Asánban+ levőknek, az atákiaknak, 31 a hebroniaknak+, és mindazon helyek lakóinak, ahol Dávid megfordult az embereivel.