Zsoltárok

A karmesternek. Maszkil.* Dávidtól, amikor az edomita Doég elment, és szólt Saulnak, hogy Dávid bement Ahimélek házába.+

52 Miért dicsekszel a gonosztetteiddel, te hatalmas?+

Isten odaadó szeretete egész nap tart.+

2 Nyelved éles, mint a borotva,+

rosszat forral, és álnokságot művel.+

3 Jobban szereted a rosszat, mint a jót,

és a hazugságot, semmint az igazságos beszédet. (Szela.)

4 Szeretsz minden ártalmas szót,

ó, te csalárd nyelv!

5 Ezért Isten lerombol téged egyszer s mindenkorra;+

megragad, és kiszakít sátradból,+

gyökerestül kiirt az élők földjéről+. (Szela.)

6 Az igazságosak majd látják ezt, és félelem tölti el őket,+

és nevetnek őrajta+:

7 „Nézzétek! A férfi, aki nem Istent tette menedékévé*,+

hanem nagy gazdagságában+

és saját cselszövéseiben bízott*.”

8 Én viszont olyan leszek, mint egy dús lombú olajfa Isten házában,

és Isten odaadó szeretetében bízom+ örökkön örökké!

9 Örökké dicsérlek, mert tettre keltél.+

Hűségeseid jelenlétében

reménykedem a te nevedben,+ mert jó az.