Jób

 3 Miért tekintesz ránk úgy, mintha állatok volnánk,+

és miért nézel minket ostobának*?

 4 Még ha marcangolod is magad* haragodban,

teérted talán elhagyatottá lesz a föld,

vagy kimozdul helyéből a szikla?

 5 Igen, a gonosz világossága kialszik,

és nem fog ragyogni tüzének lángja.+

 6 A világosság el fog sötétülni sátrában,

és kialszik fölötte a lámpás.

 7 Megrövidülnek erőteljes léptei,

és a saját tanácsa miatt bukik el.+

 8 Mert hálóba viszi a lába,

és belesétál a szövevénybe.

 9 Sarka kelepcébe szorul,

csapda tartja őt fogva.+

10 Kötél van elrejtve neki a földön,

és csapda van az ösvényén.

11 Mindenfelől borzalom rémíti meg,+

hajszolja őt, és a nyomában van.

12 Cserben hagyja az ereje,

és tántorog* a veszedelem+ miatt.

13 Szétfoszlik a bőre,

szörnyű, halálos betegség* emészti végtagjait.

14 Kitépik biztonságos sátrából,+

és a borzalmak királya* elé viszik.

15 Idegenek* laknak majd sátrában,

kénnel szórják be lakhelyét.+

16 Alatta elszáradnak a gyökerei,

felette pedig elsorvadnak az ágai.

17 Emléke elhomályosul a földön,

és a nevét sem ismerik* az utcán.

18 A világosságból a sötétségbe űzik,

és elkergetik a termékeny földről.

19 Nem lesz utódja és leszármazottja a népében,

senkije sem marad élve ott, ahol lakik*.

20 Ha elérkezik a napja, nyugaton az emberek elborzadnak,

keleten pedig rettegés fogja el őket.

21 Ez történik a gonosztevő sátraival,

és annak a lakhelyével, aki nem ismeri Istent.”