1Mózes
32 Jákob aztán útnak indult, és találkoztak vele Isten angyalai. 2 Amint Jákob meglátta őket, ezt mondta: „Isten tábora ez!” Ezért Mahanaimnak* nevezte el azt a helyet.
3 Jákob azután követeket küldött maga előtt a bátyjához, Ézsauhoz Szeir+ földjére, Edom+ területére*, 4 és megparancsolta nekik: „A következőket mondjátok az uramnak, Ézsaunak: »Ezt mondja a szolgád, Jákob: ’Hosszú ideig Lábánnál laktam*, egészen mostanáig.+ 5 Lettek bikáim, szamaraim, juhaim, valamint szolgáim és szolgálólányaim.+ Azért küldöm ezt az üzenetet, hogy tudja az uram, hogy jövök, és jóindulattal tekintsen rám.’«”
6 Idővel a követek visszatértek Jákobhoz, és ezt mondták: „Találkoztunk a bátyáddal, Ézsauval. Úton van, hogy találkozzon veled, és 400 férfi van vele.+” 7 Jákob nagyon megijedt, és aggódni kezdett.+ Ezért a vele levőket, a nyájakat, a marhákat és a tevéket két táborra osztotta. 8 Ezt mondta: „Ha Ézsau megtámadja az egyik tábort, akkor a másik tábor megmenekülhet.”
9 Jákob azután ezt mondta: „Ó, nagyapámnak, Ábrahámnak Istene, és apámnak, Izsáknak Istene, ó, Jehova, te, aki azt mondod nekem: »Térj vissza földedre a rokonaidhoz, és én jól bánok veled«+, 10 nem vagyok méltó mindarra a szeretetre* és hűségre, melyet a szolgád iránt mutattál,+ hiszen csak a botommal keltem át ezen a Jordánon, de mostanra már két táborrá lettem.+ 11 Ments meg, kérlek,+ a bátyám, Ézsau kezéből, mert félek tőle, hogy jön, és megtámad engem és az anyákat a gyermekeikkel együtt!+ 12 És te azt mondtad: »Bizony jól fogok bánni veled, és sok utódot* adok neked. Annyian lesznek, mint a homokszemek a tengerben, melyeket nem lehet megszámolni.+«”
13 És Jákob ott töltötte az éjszakát. Majd kiválasztott az állataiból valamennyit, hogy ajándékba adja a bátyjának, Ézsaunak:+ 14 200 nőstény kecskét, 20 kecskebakot, 200 anyajuhot, 20 kost, 15 30 szoptatós tevét, 40 tehenet, 10 bikát, 20 szamárkancát és 10 kifejlett szamarat.+
16 Aztán a szolgáinak adta azokat, egyik nyájat a másik után, és ezt mondta nekik: „Keljetek át előttem a gázlón, és hagyjatok távolságot a nyájak között!” 17 Az elsőnek még ezt is parancsolta: „Ha találkozik veled Ézsau, a bátyám, és megkérdezi tőled: »Kinek az embere vagy, hová mész, és kinek a tulajdonai ezek előtted?«, 18 akkor mondd ezt: »A szolgádé, Jákobé. Ajándék ez, melyet az uramnak, Ézsaunak küld,+ és ő maga is jön utánunk.«” 19 És megparancsolta a másodiknak is, a harmadiknak is, és mindazoknak, akik a nyájak után mentek: „Ezt mondjátok Ézsaunak, amikor találkoztok vele. 20 És még mondjátok ezt is: »Itt jön utánunk Jákob, a szolgád.«” Mert ezt mondta magában: „Hátha megbékítem az ajándékkal, melyet előre küldök neki,+ és utána, mikor találkozunk, talán kedvesen fogad.” 21 A szolgái tehát átkeltek előtte az ajándékokkal, ő azonban a táborban töltötte az éjszakát.
22 Később, még aznap éjjel felkelt, és két feleségével,+ a két szolgálójával,+ valamint 11 fiúgyermekével átkelt a Jabbók+ gázlón. 23 Átvitte tehát őket a patakon*, és mindenét, amije volt.
24 Jákob végül egyedül maradt. Ekkor egy férfi viaskodni kezdett vele, egészen hajnalhasadtáig.+ 25 Amikor a férfi látta, hogy nem győzte le, megérintette Jákob csípőjének forgócsontját. Jákob csípőjének a forgócsontja kimozdult a helyéből, miközben viaskodott a férfival.+ 26 Utána ezt mondta: „Engedj el, mert már hajnalodik!” Erre Jákob így szólt hozzá: „Nem engedlek el, míg meg nem áldasz.”+ 27 Az pedig megkérdezte tőle: „Mi a neved?” Mire ő így felelt: „Jákob.” 28 Az ekkor ezt mondta: „Ne nevezzenek téged többé Jákobnak, hanem Izraelnek*,+ mert Istennel+ és emberekkel küzdöttél, és végül győztél.” 29 Jákob ezt kérte: „Mondd meg, kérlek, a nevedet!” Ám ő ezt mondta: „Miért kérdezed a nevemet?”+ És ott megáldotta őt. 30 Jákob ezért Penielnek*+ nevezte el azt a helyet, mert ezt mondta: „Szemtől szemben láttam Istent, mégis életben maradtam*.”+
31 És ahogy átkelt Pénuelnél*, felkelt a nap, de sántított a csípője miatt.+ 32 Ezért nem szokásuk Izrael fiainak mind a mai napig megenni a csípőnél levő inat*, mely a csípőízületnél van, mert megérintették Jákob csípőízületét a csípőnél levő ínnál.