Példabeszédek

8 Hát nem kiált a bölcsesség,

és nem hallatja hangját a tisztánlátás?+

 2 Kiáll az utak mentén lévő magaslatokra+

és az útkereszteződésekbe.

 3 A városok kapuinál,

a bejáratoknál

kiált hangosan:+

 4 „Hozzátok kiáltok, ó, emberek,

szavam mindenkihez* szól!

 6 Figyeljetek, mert fontos dolgokat mondok,

és igazat szólnak ajkaim.

 7 Mert a szám az igazságot szólja halkan,

és a gonoszság utálatos ajkaimnak.

 8 Minden szavam igazságos,

nem mondok semmit sem, ami megtévesztő vagy hamis.

 9 Szavaimat egyenes beszédnek tartja a tisztán látó,

és igaznak az, aki rátalált az ismeretre.

10 A fegyelmezésemet fogadjátok el, ne az ezüstöt,

az ismeretet, és ne a színaranyat.+

11 Mert jobb a bölcsesség a koralloknál*,

és semmi olyasmihez sem fogható, amire valaki vágyhat.

12 Én, a bölcsesség, együtt lakom az eszességgel,

és rátaláltam az ismeretre és a gondolkodóképességre+.

14 Jó tanács és gyakorlati bölcsesség+ van nálam,

enyém az értelem+ és az erő+.

15 Általam királyok uralkodnak,

és főemberek tesznek igazságot.+

16 Általam fejedelmek uralkodnak,

és az előkelők igazságosan ítélnek.

17 Akik szeretnek, azokat szeretem,

és akik keresnek, megtalálnak engem.+

18 Gazdagság és dicsőség van nálam,

maradandó jómód* és igazságosság.

19 Gyümölcsöm jobb az aranynál, még a finomított aranynál is,

termésem pedig jobb a színezüstnél.+

20 Az igazságosság ösvényén járok,

az igazságosság útjainak közepén.

21 Gazdag örökséget adok azoknak, akik szeretnek engem,

és megtöltöm a raktáraikat.

22 Jehova engem hozott létre elsőként,+

a legkorábbi műveként réges-régen.+

23 Ősidők óta* a helyemen állok,+

kezdettől fogva, a földnél korábbi időktől fogva.+

24 Akkor születtem*, mikor még nem voltak mély vizek,+

mikor még nem voltak vízzel teli források.

25 Még mielőtt a helyükre kerültek a hegyek

és a dombok, akkor születtem én,

26 mikor még nem alkotta meg a földet és a mezőket,

sem a föld talajának első rögeit.

27 Ott voltam, amikor az eget készítette,+

mikor kijelölte a horizontot* a víz színén+.

28 Amikor megalkotta* a felhőket fent,

amikor létrehozta a mélység forrásait,

29 amikor határt szabott a tengernek,

hogy a vizek meg ne szegjék a parancsát,+

és amikor lefektette* a föld alapjait,

30 akkor mellette voltam mint mestermunkás,+

bennem gyönyörködött+ nap mint nap,

én pedig mindig vidám voltam őelőtte+.

31 Örömömet leltem a földjében, mely lakható,

és különösen az embereket* szerettem.

32 Most pedig, fiaim, hallgassatok rám,

mivel boldogok azok, akik követik útjaimat.

34 Boldog az az ember, aki hallgat rám,

aki nap mint nap korán jön az ajtómhoz*,

és a házam bejáratánál várakozik.

35 Mert aki rám talál, életet talál,+

és elnyeri Jehova tetszését.

36 De aki semmibe vesz engem, saját magának* okoz kárt,

és aki gyűlöl engem, szereti a halált.+”