2Mózes
16 Majd az izraeliták egész közössége elindult Élimből, és azután, hogy kijöttek Egyiptom földjéről, a 2. hónap 15. napján megérkeztek Szin pusztájába,+ amely Élim és a Sínai között van.
2 Ekkor az izraeliták egész közössége zúgolódni kezdett Mózes és Áron ellen a pusztában.+ 3 Az izraeliták folyton ezt mondták nekik: „Bárcsak megölt volna minket Jehova* Egyiptom földjén, amikor a húsos+ fazekak mellett ültünk, amikor jóllakásig ettünk kenyeret! Azért hoztatok ki minket ebbe a pusztába, hogy az egész gyülekezetet az éhhalálba kergessétek!+”
4 Jehova ekkor ezt mondta Mózesnek: „Kenyeret hullatok nektek az égből,+ a nép pedig mindennap menjen ki, és gyűjtse össze a napi adagját.+ Ezzel próbára teszem őket, vajon betartják-e a törvényemet, vagy sem.+ 5 De a hatodik napon+ kétszer annyit szedjenek össze és készítsenek el, mint a többi napon.+”
6 Mózes és Áron tehát ezt mondták egész Izraelnek: „Estére megtudjátok, hogy Jehova hozott ki titeket Egyiptom földjéről.+ 7 Reggel meglátjátok Jehova dicsőségét, mert Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Hisz kik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?” 8 Mózes így folytatta: „Amikor Jehova este húst ad ennetek, reggel pedig kenyeret jóllakásig, meg fogjátok tudni, hogy Jehova meghallotta, hogy ellene zúgolódtok. Ugyan kik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok, hanem Jehova ellen.+”
9 Mózes ezután így szólt Áronhoz: „Mondd el az izraeliták egész közösségének: »Gyertek, jelenjetek meg Jehova előtt, mert meghallotta, hogy zúgolódtok!«+” 10 Közvetlenül azután, hogy Áron beszélt az izraeliták egész közösségével, a nép a puszta felé fordult, és azt látta, hogy Jehova dicsősége megjelent a felhőben.+
11 Jehova még ezt is mondta Mózesnek: 12 „Meghallottam, hogy az izraeliták zúgolódnak.+ Mondd meg nekik: »Az esti szürkületkor* húst fogtok enni, reggel pedig kenyeret jóllakásig.+ És meg fogjátok tudni, hogy én vagyok Jehova, a ti Istenetek.+«”
13 Így hát aznap este fürjek jöttek, és ellepték a tábort,+ reggelre pedig harmat szállt le a tábor körül mindenütt. 14 Amikor a harmat fölszállt, a puszta talaján finom szemcsés valami volt, olyan finom, mint a zúzmara a földön.+ 15 Amikor az izraeliták meglátták, egymást kérdezgették: „Mi ez?”, ugyanis nem tudták, hogy mi az. Mózes ekkor így szólt hozzájuk: „Ez az a kenyér, melyet Jehova ad nektek enni.+ 16 Ezt parancsolta Jehova: »Mindenki gyűjtsön belőle annyit, amennyit megeszik. Fejenként egy ómert*+ gyűjtsetek, a sátratokban lakók száma* szerint.«” 17 Az izraeliták így is tettek: gyűjtöttek belőle, volt, aki többet, volt, aki kevesebbet. 18 De amikor megmérték ómerben, annak, aki többet gyűjtött, nem volt feleslege, és annak, aki kevesebbet gyűjtött, nem volt hiánya.+ Mindenki annyit gyűjtött, amennyit meg tudott enni.
19 Mózes ekkor ezt mondta nekik: „Senki se hagyjon belőle reggelre!”+ 20 De nem hallgattak Mózesre. Amikor néhányan hagytak belőle reggelre, tele lett féreggel, és bűzlött. Mózes megharagudott rájuk. 21 Mindenki annyit gyűjtött belőle reggelenként, amennyit meg tudott enni, de amikor a nap már melegen sütött, elolvadt.
22 A hatodik napon kétszer annyi kenyeret szedtek,+ személyenként két ómert. És a közösség valamennyi fejedelme Mózeshez ment, és jelentette ezt. 23 Erre ő ezt mondta nekik: „Ez az, amiről Jehova beszélt. Holnap pihenőnap* lesz, szent sabbat Jehova tiszteletére.+ Süssétek meg, amit meg kell sütnötök, és főzzétek meg, amit meg kell főznötök,+ a maradékot pedig tegyétek félre reggelre.” 24 Ők félre is tették reggelre, ahogy Mózes parancsolta, és az nem büdösödött meg, és férgek sem lettek benne. 25 Mózes ekkor ezt mondta: „Egyétek meg ma, mert ma sabbat van Jehova tiszteletére. Ma nem találtok belőle a földön. 26 Hat napon át szedjétek, de a hetedik napon, sabbaton+ nem lesz.” 27 A nép közül néhányan azonban kimentek szedni a hetedik napon, de nem találtak semmit.
28 Jehova ekkor ezt kérdezte Mózestől: „Meddig nem vagytok még hajlandók megtartani a parancsaimat és a törvényeimet?+ 29 Értsétek meg, hogy Jehova adta nektek a sabbatot+. Ezért ad nektek a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki a maga helyén! Senki se menjen sehova a hetedik napon!” 30 És a nép megtartotta a sabbatot* a hetedik napon.+
31 Izrael népe mannának* nevezte el a kenyeret. Fehér volt, mint a koriandermag, az íze pedig a mézes lepényéhez hasonlított.+ 32 Mózes ekkor ezt mondta: „Ezt parancsolta Jehova: »Töltsetek meg vele egy ómert, és őrizzétek meg nemzedékeken át,+ hogy lássák, milyen kenyeret adtam nektek enni a pusztában, amikor kihoztalak titeket Egyiptom földjéről.«” 33 Mózes ezért ezt mondta Áronnak: „Vegyél egy korsót, tegyél bele egyómernyi mannát, és helyezd el Jehova előtt, hogy megőrizzék nemzedékeken át.”+ 34 Áron úgy tett, ahogy Jehova megparancsolta Mózesnek, és elhelyezte azt a bizonyság ládája*+ előtt megőrzésre. 35 Az izraeliták 40 éven át ették a mannát,+ míg lakott területre nem értek.+ Mannát ettek, míg Kánaán földjének a határához nem értek.+ 36 Az ómer pedig az éfának* a tizedrésze.