Ezékiel

14 Izrael vénei közül néhányan eljöttek hozzám, és leültek előttem.+ 2 Jehova akkor így szólt hozzám: 3 „Embernek fia! Ezek a férfiak elhatározták, hogy undorító bálványaikat* követik, és a nép botlását okozták, hogy azok bűnbe essenek. Ezek után engedjem, hogy megkérdezzenek?+ 4 Beszélj azért velük, és így szólj hozzájuk: »Ezt mondja a legfőbb Úr, Jehova: ’Ha egy izraelita elhatározta, hogy undorító bálványait követi, és a nép botlását okozza, hogy azok bűnbe essenek, aztán bemegy egy prófétához, hogy megkérdezze őt, annak én, Jehova fogok választ adni, aszerint hogy milyen sok undorító bálványa volt. 5 Mert rémületet keltek Izrael népének szívében*, mivel mindnyájan elhagytak engem, és undorító bálványaikat követték.’«+

6 Ezért mondd meg Izrael népének: »Így szól a legfőbb Úr, Jehova: ’Jöjjetek vissza, és forduljatok el undorító bálványaitoktól, fordítsatok hátat minden utálatos szokásotoknak.+ 7 Mert ha egy izraelita vagy egy Izraelben lakó bevándorló elhagy engem, és eltökélt szándéka, hogy undorító bálványait követi, és a nép botlását okozza, hogy azok bűnbe essenek, aztán bemegy egy prófétához, hogy megkérdezze őt,+ annak én, Jehova, személyesen fogok választ adni. 8 Az ellen az ember ellen fordulok, intő jellé és példává teszem őt, megölöm, és így eltávolítom népem közül;+ és megtudjátok, hogy én vagyok Jehova.’«

9 »Ha pedig rászedik a prófétát, és választ ad, akkor én, Jehova szedtem rá azt a prófétát.+ Kinyújtom ellene a kezemet, megölöm, és így eltávolítom őt népem, Izrael közül. 10 Viselniük kell vétkük következményeit. A kérdezőnek vétke éppen olyan lesz, mint a próféta vétke, 11 hogy Izrael népe többé ne távolodjon el tőlem, és többé ne szennyezze be magát egyetlen törvényszegésével sem. Népemmé lesznek, én pedig Istenükké leszek+« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

12 És Jehova ismét szólt hozzám: 13 „Embernek fia! Ha egy ország vétkezik ellenem, azáltal hogy hűtlenül cselekszik, akkor én kinyújtom ellene a kezemet, és megvonom tőle a táplálékot;*+ éhínséget bocsátok rá,+ és kiirtok belőle embert és állatot+.” 14 „»Még ha ez a három férfi – Noé+, Dániel+ és Jób+ – lenne is ott, csak saját magukat* tudnák megmenteni az igazságosságukkal«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

15 „»Vagy tegyük fel, hogy veszedelmes vadállatokat szabadítok az országra, melyek elnéptelenítik azt*, és pusztasággá teszik, ahol senki sem jár a vadállatok miatt.+ 16 Még ha ez a három férfi ott lenne is, sem fiaikat, sem lányaikat nem szabadítanák meg, csak saját magukat, az ország pedig elhagyatottá válna. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

17 „»Vagy tegyük fel, hogy kardot hozok arra az országra,+ és azt mondom: ’Kard menjen át az országon’, és kiirtok belőle embert és állatot+. 18 Még ha ez a három férfi ott lenne is, sem fiaikat, sem lányaikat nem szabadítanák meg, csak saját magukat. Olyan biztos ez, mint hogy én élek!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

19 „»Vagy tegyük fel, hogy járványos betegséget küldök arra az országra,+ és kitöltöm rajta dühömet vérontással, hogy kiirtsak belőle embert és állatot. 20 Még ha Noé+, Dániel+ és Jób+ lenne is ott, sem fiaikat, sem lányaikat nem szabadítanák meg az igazságosságukkal, csak saját magukat*.+ Olyan biztos ez, mint hogy én élek!« – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”

21 „Mert így szól a legfőbb Úr, Jehova: »Így lesz majd, amikor négy büntetést mérek* Jeruzsálemre+ – a kardot, az éhínséget, a veszedelmes vadállatot és a járványos betegséget+ –, hogy kiirtsak belőle embert és állatot.+ 22 De néhányan, akik életben maradnak közülük,+ megmenekülnek, és kivezetik őket a városból, fiakat és lányokat is. Ezek eljönnek hozzátok, és amikor látni fogjátok helytelen viselkedésüket és tetteiket, megvigasztalódtok a veszedelem felől, amelyet elhoztam Jeruzsálemre, mindazok felől, amiket elhoztam rá.«”

23 „»Majd megvigasztalódtok, amikor látjátok helytelen viselkedésüket és tetteiket; és megtudjátok, hogy nem ok nélkül tettem mindazt, amit tennem kellett ellene«+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése.”