Zsoltárok

144 Dicsőség Jehovának, az én kősziklámnak+,

aki kezemet harcra tanítja,

ujjaimat hadakozásra.+

 2 Odaadó szeretetem és erődöm ő,

biztos menedékem* és megmentőm,

pajzsom és menedékhelyem,+

aki népeket hódoltat meg előttem+.

 3 Ó, Jehova, micsoda az ember, hogy figyelsz rá,

a halandó embernek fia, hogy figyelembe veszed őt?+

 4 Az ember olyan, mint a lehelet,+

napjai, mint a tovatűnő árnyék.+

 5 Ó, Jehova, engedd le* egedet, és szállj alá;+

érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!+

 6 Lövellj villámot, és szórd szét az ellenséget;+

lődd ki nyilaidat, és kelts zavart közöttük!+

Szabadíts meg és ments ki a tajtékzó vizekből,

az idegenek kezéből*,+

 8 akiknek szája hazugságot szól,

és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek*.

Tízhúrú hangszer kíséretével zengek dicséreteket* neked,

10 aki győzelemhez segítesz* királyokat,+

aki megszabadítod szolgádat, Dávidot a halált okozó kardtól.+

11 Szabadíts meg és ments ki az idegenek kezéből,

akiknek szája hazugságot szól,

és jobb kezüket felemelve hamisan esküsznek.

12 Akkor fiaink olyanok lesznek, mint a palánták, melyek gyorsan megnőnek,

lányaink pedig olyanok, mint a palotába illő, faragott sarokoszlopok.

13 Raktáraink túlcsordulnak mindenféle terménnyel,

nyájaink ezrével, tízezrével gyarapodnak mezőinken.