Zakariás

5 Újra felnéztem, és egy repülő tekercset láttam. 2 Az angyal ezt kérdezte tőlem: „Mit látsz?”

Én így feleltem: „Egy repülő tekercset látok, amely 20 könyök* hosszú és 10 könyök széles.”

3 Ekkor ezt mondta nekem: „Ez az az átok, amely kimegy az egész föld fölé, mert mindenki, aki lop,+ és átkozott az egyik oldalon írtak szerint, büntetlenül maradt; és mindenki, aki esküt tesz,+ és átkozott a másik oldalon írtak szerint, büntetlenül maradt. 4 »Én küldtem ki ezt az átkot – jelenti ki a seregek Jehovája –, és bemegy a tolvaj házába, meg annak a házába, aki hamis esküt tesz az én nevemben, és ott marad a házban, és megemészti azt, valamint a fáit és köveit is.«”

5 Ekkor a velem beszélő angyal előlépett, és ezt mondta nekem: „Nézz fel, kérlek, és nézd meg, mi jön!”

6 Én pedig ezt kérdeztem: „Mi ez?”

Erre így felelt: „Ami jön, az egy éfamérő edény*.” És ezt mondta még: „Így néznek ki az egész földön.” 7 És láttam, hogy a kerek ólomfedelet felemelték, és az edény közepén egy asszony ült. 8 Az angyal pedig ezt mondta: „Ez a Gonoszság.” És visszalökte az asszonyt az éfamérő edény közepébe, azután az ólomsúlyt rátette a mérőedény szájára.

9 Ekkor felnéztem, és azt láttam, hogy két asszony jött a szelek szárnyán. Az asszonyoknak olyan szárnyaik voltak, mint a gólyáknak. És felemelték a mérőedényt a föld és az ég közé. 10 Én pedig ezt kérdeztem a velem beszélő angyaltól: „Hová viszik az éfamérő edényt?”

11 Ő így felelt: „Sineár földjére,*+ hogy ott házat építsenek neki. Amikor elkészül, az asszonyt leteszik a maga helyére.”