Jeremiás
14 Jehova ezt mondta Jeremiásnak a szárazságról+:
2 Júda gyászol,+ a kapui el vannak hanyagolva.
A földre roskadnak,
és kiáltás száll fel Jeruzsálemből.
3 Uraik vízért küldik szolgáikat*.
Azok elmennek a víztárolókhoz*, de nem találnak vizet,
és üres edényekkel térnek vissza.
Megszégyenülnek, csalódnak,
és befedik fejüket.
4 Megijednek a földművesek, és befedik fejüket,
mert megrepedezett a termőföld,
mivel nem esik eső a földre.+
5 Még a szarvas is otthagyja a mezőn kicsinyét,
mert nincs fű.
6 A vadszamarak a kopár dombokon állnak,
levegő után kapkodnak, mint a sakálok.
Szemük elgyengül, mert nincsen növényzet.+
Mert hűtlen tetteink számosak,+
és teellened vétkeztünk.
8 Ó, Izrael reménysége, aki megmenti+ őt a nyomorúság idején!
Miért vagy olyan, mint egy idegen lakos a földön,
mint egy utazó, aki csak éjszakára tér be?
9 Miért vagy olyan, mint egy tehetetlen ember,
mint egy erős férfi, aki nem tudja megmenteni a népét?
Ne hagyj el minket!
10 Ezt mondja Jehova erről a népről: „Úgy szeretnek kóborolni!+ Nem tudnak parancsolni a lábuknak.+ Jehova ezért nem leli bennük örömét.+ Most megemlékezik vétkükről, és számadásra vonja őket bűneikért.+”
11 Majd Jehova ezt mondta nekem: „Ne imádkozz azért, hogy jó történjen a néppel!+ 12 Amikor böjtölnek, nem hallgatom meg könyörgésüket,+ és amikor égőáldozatot és gabonaáldozatot mutatnak be, nem találok örömet bennük,+ mert karddal, éhínséggel és járványos betegséggel végzek velük.+”
13 Akkor így szóltam: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! A próféták azt mondogatják nekik: »Nem láttok kardot, éhínség sem tör rátok, hanem igazi békét adok nektek ezen a helyen.«”+
14 Jehova aztán ezt mondta nekem: „Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták.+ Nem küldtem őket, parancsot sem adtam nekik, nem is beszéltem hozzájuk.+ Hamis látomást, hiábavaló jóslatot és szívükben koholt álnokságot prófétálnak nektek.+ 15 Ezért ezt mondja Jehova a prófétákról, akik a nevemben prófétálnak, noha én nem küldtem őket, és akik azt mondják, hogy nem jön kard, sem éhínség e földre: »Kard és éhínség fog végezni azokkal a prófétákkal!+ 16 A nép pedig, amelynek prófétálnak, holtan fog heverni Jeruzsálem utcáin az éhínség és a kard miatt. Nem lesz, aki eltemesse őket+ – sem őket, sem feleségüket, sem fiaikat, sem lányaikat –, mert rájuk zúdítom a csapást, melyet megérdemelnek.«+
17 Mondd el nekik ezt:
»Éjjel-nappal hulljanak a könnyek szememből, és ne apadjanak el,+
mert hatalmas csapást mértek népem szűz lányára,+
és nagyon súlyos sebet kapott.
Ha bemegyek a városba,
akkor azokat látom, akiket az éhínség miatt betegség sújt.+
Mert a próféta is, és a pap is elvándorolt egy olyan földre, amelyet nem ismernek.+«”
19 Hát teljesen elvetetted Júdát, vagy megutáltad* Siont?+
Miért mértél ránk olyan csapást, melyből nincs számunkra gyógyulás?+
Békét reméltünk, de nem jött semmi jó.
A gyógyulás idejét, de helyette rettegés van!+
21 Ne vess el bennünket a nevedért!+
Ne vesd meg dicső trónodat!
Emlékezz a szövetségre, melyet velünk kötöttél, és ne bontsd fel azt!+
22 Van-e a nemzetek semmit érő bálványai között olyan, aki esőt adhat?
Vagy az ég adhat-e bő záport magától?
Nemde te egyedül, ó, Jehova Istenünk?+
Benned reménykedünk,
mert egyedül te cselekedted mindezeket.