1Sámuel

2 Majd Anna így imádkozott:

11 Ezután Elkána hazament Rámába, a fiú viszont Jehova szolgája+ lett Éli pap irányítása alatt.

12 Éli fiai pedig gonosz emberek voltak;+ nem tisztelték Jehovát. 13 Így éltek a papokat megillető joggal a néppel szemben+: ha valaki áldozatot mutatott be, a pap szolgája egy háromágú villával a kezében odament, amikor főtt a hús, 14 és belenyúlt vele a főzőedénybe, a kétfülű fazékba, az üstbe vagy az egyfülű fazékba. Bármi akadt is a villára, a pap elvette magának. Így bántak minden izraelitával, aki csak elment Silóba. 15 Sőt, mielőtt az áldozatot bemutató ember elégethette volna a zsíros részt, hogy felszálljon a füstje,+ a pap szolgája odament, és ezt mondta neki: „Sütni való húst adj a papnak! A főttet nem fogadja el, csak a nyerset.” 16 Ha az az ember ezt mondta neki: „Először valaki égesse el a zsíros részt, hogy felszálljon a füstje,+ és csak azután vedd el magadnak, amit kívánsz*”, akkor így szólt: „Nem! Most add ide, mert ha nem, hát elveszem erővel!” 17 Így hát a szolgák bűne igen nagy lett Jehova előtt,+ mert az emberek megvetették a Jehovának szánt áldozatot.

18 Sámuel pedig Jehova előtt szolgált+, lenvászon efódot viselve*,+ habár még csak kisfiú volt. 19 Anyja mindig készített neki egy kicsi ujjatlan köpenyt, és minden évben fölvitte neki, amikor a férjével fölment felajánlani az évenkénti áldozatot+. 20 Éli pedig megáldotta Elkánát és feleségét, és ezt mondta: „Adjon neked Jehova ettől a feleségedtől gyermeket ahelyett, amelyik Jehovának adatott*+.” Ezután hazamentek. 21 Jehova Annára fordította a figyelmét, ő pedig terhes lett,+ és még három fiút meg két lányt szült. És a gyermek Sámuel tovább növekedett Jehova előtt.+

22 Éli pedig már nagyon idős volt, de hallott mindarról, amit a fiai művelnek+ egész Izraellel, és hogy lefekszenek azokkal a nőkkel, akik a találkozás sátrának bejáratánál szolgálnak+. 23 Így beszélt hozzájuk: „Miért tesztek ilyeneket? Bizony rosszat hallok rólatok az egész néptől. 24 Ne, fiaim! Nem jó hír az, amit hallok, ami Jehova népe körében terjed. 25 Ha egy másik ember ellen vétkezik az ember, akkor valaki Jehovához folyamodhat érte,* de ha Jehova ellen vétkezik az ember,+ akkor ki fog imádkozni érte?” Ők azonban nem akartak hallgatni apjukra, mert Jehova már úgy határozott, hogy megöli őket.+ 26 Közben a gyermek Sámuel növekedett, és egyre szeretetre méltóbb lett mind Jehova, mind az emberek szemében.+

27 Istennek egy embere eljött Élihez, és így szólt hozzá: „Ezt mondja Jehova: »Hát nem ismertettem meg magamat egyértelműen ősapáddal és a családjával, amikor Egyiptomban voltak a fáraó* rabszolgáiként?+ 28 Sőt, kiválasztottam őt Izrael összes törzséből,+ hogy papként szolgáljon, és fölmenjen oltáromra,+ hogy áldozatokat mutasson be, füstölőszert ajánljon fel,* és efódot viseljen előttem. És ősapádnak meg a leszármazottainak adtam az izraeliták* minden tűzáldozatát+. 29 Miért vetitek meg a nekem bemutatott áldozatot, amelyet elrendeltem hajlékom+ számára? Miért tiszteled jobban a fiaidat, mint engem, azzal hogy magatokat hizlaljátok a legjobb résszel minden áldozatból, amelyet népem, Izrael mutat be?+

30 Ezért ez Jehovának, Izrael Istenének a kijelentése: ’Bizony azt mondtam, hogy a házad és ősapád háza mindig engem fog szolgálni.’+ Most azonban ez Jehova kijelentése: ’Elképzelhetetlennek tartom ezt, mert akik tisztelnek engem, azokat én is tisztelem,+ de akik megvetnek, azokat én is megvetem.’ 31 Jönnek napok, amikor megfosztalak erődtől*, és apád házát is megfosztom erejétől, úgyhogy senki nem lesz házadban, aki öregkoráig él.+ 32 Vetélytársat látsz majd hajlékomban, miközben Izrael jólétnek örvend,+ és soha többé nem lesz öregember a házadban. 33 A miatt a leszármazottad miatt, akit nem távolítok el az oltáromnál végzett szolgálatból, meggyengül a szemed, és ő bánatot okoz neked*. De házadból a legtöbben emberek kardjától fognak meghalni.+ 34 Ami meg a két fiaddal, Hofnival és Fineással fog történni, az lesz a jel számodra: egy napon hal meg mindkettő.+ 35 Én pedig hűséges papot választok magamnak.+ Szívem kívánsága szerint* fog cselekedni. Maradandó házat* építek neki, és ő papként fogja szolgálni felkentemet mindenkor. 36 Bárki, aki csak megmarad a házadból, eljön, és meghajol előtte, hogy fizetséghez és egy cipóhoz jusson, és ezt mondja: ’Kérlek, jelölj ki valamelyik papi tisztségre, hogy ehessek egy falat kenyeret!’+«”