Jób
9 Jób így felelt:
2 „Jól tudom, hogy ez így van.
De hogy is lehetne a halandónak igaza, ha Istennel perel?!+
Ki szegülhetne szembe vele sértetlenül?+
11 Elvonul mellettem, de nem látom őt,
elhalad mellettem, de nem veszem észre.
12 Ha elragad valamit, ki szegülhet vele szembe?
Ki mondhatja neki: »Mit teszel?«+
13 Isten nem fogja vissza a haragját.+
Még Ráháb*+ segítői is meghajolnak előtte.
14 Ezért amikor válaszolok neki, nekem még gondosabban
meg kell válogatnom a szavaimat, hogy vitába szálljak vele.
15 Akkor sem felelnék neki, ha igazam volna.+
Csak bírám* irgalmáért könyörögnék.
16 Ha kiáltanék hozzá, vajon válaszolna nekem?
Nem hiszem, hogy figyel a szavamra,
17 hisz összezúz engem viharral,
és ok nélkül sokasítja sebeimet.+
18 Lélegzetet sem hagy vennem,
folyton keserűséggel tölt el.
19 Ha valaki nagy erejű, akkor ő az.+
Ha igazságszolgáltatásról van szó, ő ezt mondja: »Ki vonhat engem felelősségre*?«
20 Ha igazam lenne, a saját szám ítélne el engem.
Még ha feddhetetlen* lennék is, ő akkor is bűnösnek* ítélne.
21 Még ha feddhetetlen* lennék is, akkor sem lennék magabiztos*.
Megvetem* az életem.
22 Teljesen mindegy, ezért ezt mondom:
»Az ártatlant* is, és a gonoszt is elpusztítja.«
23 Ha egy hirtelen áradat halált hozna váratlanul,
ő csúfot űzne az ártatlanok kétségbeeséséből.
24 A gonoszok kezébe adta a földet.+
Eltakarja a bírák szemét*.
Ki más, ha nem ő?
25 Napjaim gyorsabbak, mint a futár.+
Elszaladnak, és nem látnak semmi jót.
26 Tovasuhannak, mint a nádcsónakok,
mint a sas, amely lecsap a zsákmányra.
27 Ha azt mondanám: »Elfelejtem panaszom,
változtatok az arckifejezésemen, és vidám leszek«,
28 akkor is félnék, hisz oly sok a fájdalmam,+
és tudom, hogy nem fogsz ártatlannak tartani.
Minek küszködjek hiába?+