2Sámuel
1 Saul halála után, azt követően, hogy Dávid legyőzte* az amálekitákat, és visszatért, Dávid két napig Ciklágban+ maradt. 2 A harmadik napon egy férfi jött Saul táborából, megszaggatott ruhában és porral hintett fejjel. Odaérve Dávidhoz, mindjárt a földre vetette magát, és leborult előtte.
3 Dávid ezt kérdezte tőle: „Honnan jössz?” Ő így felelt: „Izrael táborából menekültem el.” 4 Dávid megkérdezte tőle: „Mi történt hát? Kérlek, mondd el nekem!” Erre az ezt mondta: „A katonák megfutamodtak a csatából. Sokan elestek és meghaltak. Saul és a fia, Jonatán is meghalt.+” 5 Dávid akkor így szólt az ifjúhoz, aki hírt hozott neki: „Honnan tudod, hogy Saul és a fia, Jonatán is meghalt?” 6 Az ifjú így válaszolt: „Éppen ott voltam a Gilboa-hegyen+, és láttam Sault, amint a lándzsájára támaszkodott, és a szekerek meg a lovasok már utolérték+. 7 Amikor hátrafordult és meglátott, odahívott, mire én ezt mondtam: »Itt vagyok!« 8 Ezt kérdezte: »Ki vagy?« Így válaszoltam: »Amálekita+ vagyok.« 9 Akkor ezt mondta: »Kérlek, hajolj fölém, és ölj meg, mert a végét járom, de még élek*.« 10 Fölé hajoltam hát, és megöltem,+ mert tudtam, hogy nem marad életben, miután sebesülten összeesett. Aztán levettem a fejéről a koronát*, meg a karjáról a karkötőt, és elhoztam az én uramnak.”
11 Akkor Dávid megragadta a saját ruháját, és megszaggatta. A vele levő férfiak is mind megszaggatták a ruhájukat. 12 Jajveszékeltek, sírtak és böjtöltek+ estig, mert Saul, a fia, Jonatán, továbbá Jehova népéből, az izraeliták közül sokan elestek kard által+.
13 Dávid ezt kérdezte az ifjútól, aki hírt hozott neki: „Hová való vagy?” Ő ezt mondta: „Amálekita vagyok, egy más nemzetből jött ember fia.” 14 Dávid erre így szólt hozzá: „Hogy mertél kezet emelni Jehova felkentjére,+ hogy megöld őt?” 15 Azzal Dávid odahívta az egyik emberét, és ezt mondta: „Lépj elő, és sújts le rá!” Az le is sújtott rá, úgyhogy meghalt.+ 16 Dávid akkor így szólt: „Te vagy a felelős a saját halálodért, mivel ezt mondtad: »Én öltem meg Jehova felkentjét.«+”
17 Aztán Dávid a következő gyászdallal* siratta Sault és a fiát, Jonatánt,+ 18 és meghagyta, hogy tanítsák meg Júda népének is „Az íj” című gyászdalt, amely Jásár könyvében+ van megírva:
19 „Ékességed holtan fekszik magaslataidon, ó, Izrael!+
Ó, hogy estek el a hősök!
ne hirdessétek ki Askelon utcáin,
nehogy örüljenek a filiszteusok lányai,
nehogy ujjongjanak a körülmetéletlenek lányai!
Ne hulljon rátok harmat, se eső!
Földjeid se teremjenek szent adományokat!+
Mert ott mocskolták be a hősök pajzsát,
Saul pajzsa többé már nincs bekenve olajjal.
22 Megöltek vérétől, hősöknek hájától
Jonatán íja nem hátrált meg,+
és Saul kardja sem tért vissza eredménytelenül+.
24 Ó, Izrael lányai! Sirassátok Sault,
aki skarlátvörös ruhába öltöztetett benneteket, díszekkel,
aki arany ékszereket tűzött ruhátokra.
25 Ó, hogy estek el a hősök a csatában!
Jonatán holtan fekszik magaslatodon!+
26 Gyötrődöm miattad, testvérem, Jonatán!
Oly kedves voltál nekem!+
Szereteted csodálatosabb volt nekem az asszonyok szerelménél.+
27 Ó, hogy estek el a hősök,
és vesztek oda a fegyverek!”