Ezékiel
4 Te pedig, embernek fia, végy egy téglát, és tedd magad elé. Véss rá egy várost, Jeruzsálemet. 2 Vedd ostrom alá,+ építs ostromfalat,+ és emelj ostromsáncot ellene+. Állíts fel táborokat vele szemben, és vedd körül faltörő kosokkal.+ 3 Fogj egy vas sütőlapot, tedd oda vasfal gyanánt magad és a város közé. Szegezd rá tekintetedet, és az ostrom alá kerül; ostromold meg. Jel ez Izrael népének.+
4 Aztán feküdj a bal oldaladra, és vedd magadra* Izrael népének vétkét+. Annyi napig hordozod majd vétküket, ahány napig az oldaladon fekszel. 5 Vétkük évei szerint 390 napot szabok ki rád,+ és hordozni fogod Izrael népének vétkét. 6 Ki kell töltened ezeket.
Majd másodszor is feküdj le, de most a jobb oldaladra, és hordozd Júda népének vétkét+ 40 napig. Egy-egy napot egy-egy évért adtam neked. 7 Fordulj Jeruzsálem ostroma+ felé csupasz karral, és prófétálj ellene.
8 Lásd, én megkötözlek kötelekkel, hogy ne tudj egyik oldaladról a másikra fordulni, míg ki nem töltöd ostromod napjait.
9 Te pedig végy búzát, árpát, lóbabot, lencsét, kölest, tönkölyt, és tedd azokat ugyanabba az edénybe, és készíts belőlük kenyeret magadnak. Mert annyi napig fogod azt enni, amíg az oldaladon fekszel, vagyis 390 napig.+ 10 Mindennap 20 sekelnyi* ennivalót fogsz kimérni és megenni. Meghatározott időpontokban eszel majd.
11 Vizet is csak a megadott mennyiségben iszol: egyhatod hint*. Meghatározott időpontokban iszol majd.
12 Úgy eszed majd, mintha kerek árpakenyeret ennél, és száraz emberi ürüléken sütöd meg a szemük láttára.” 13 Jehova aztán ezt mondta: „Így fogják enni az izraeliták a kenyerüket – amely tisztátalan – azok között a nemzetek között, ahová szétszórom őket.”+
14 Erre én így szóltam: „Ó, ne, legfőbb Úr, Jehova! Fiatalkoromtól fogva egészen mostanáig nem szennyeztem be magam* azzal, hogy elhullott vagy széttépett állat húsát ettem volna,+ és semmilyen tisztátalan* húst sem vettem a számba.”+
15 Erre ezt mondta nekem: „Rendben. Megengedem, hogy marhatrágyát használj emberi ürülék helyett, és azon süsd meg a kenyered.” 16 Azután így szólt hozzám: „Embernek fia, megvonom tőletek a táplálékot* Jeruzsálemben.+ A kenyéradagjukat súlyra kimérve és nagy aggodalommal eszik majd,+ és a vízadagjukat is a meghatározott mennyiség szerint, rettegve isszák.+ 17 Azért történik ez, hogy kenyér és víz nélkül döbbenten nézzenek egymásra, és elsorvadjanak a vétkük miatt.