Jób
39 Tudod, mikor ellik a kőszáli kecske?+
Láttad, ahogy a szarvas életet ad a kicsinyének?+
2 Számolod a vemhességük hónapjait?
Tudod, mikor van itt az ellésük ideje?
3 Legörnyednek, amikor világra hozzák kicsinyeiket,
és megszabadulnak fájásaiktól.
4 Kicsinyeik megerősödnek, felnőnek a mezőn,
aztán elmennek, és nem térnek vissza hozzájuk.
6 A kietlen síkságot adtam otthonául,
és a szikes földet lakhelyéül.
7 Gúnyosan nevet a város zsivaján,
és nem hallja az állatokat hajtó ember kiáltását.
8 Bejárja a dombokat, hogy legelőt keressen,
és felkutat mindenféle zöld növényt.
9 Hajlandó szolgálni neked a vadbika*?+
Vagy az istállódban* tölti az éjszakát?
10 A barázdánál tudod tartani kötéllel?
Vagy követni fog téged, hogy felszántsa* a völgyet?
11 Bízni fogsz a nagy erejében,
és hagyod, hogy elvégezze a nehéz munkádat?
13 A strucc vígan verdes a szárnyával.
De vajon olyan a szárnytolla és a tollazata, mint a gólyáé+?
14 A földön hagyja tojásait,
és a porban tartja melegen.
15 Eszébe sem jut, hogy valaki széttiporhatja azokat,
vagy hogy egy vadállat eltaposhatja őket.
18 De amikor felkel, és csapkodja a szárnyát,
nevet a lovon és lovasán.
19 Vajon te adod a lónak az erejét?+
Te ruházod fel a nyakát suhogó sörénnyel?
20 Rá tudod venni, hogy ugorjon, mint a sáska?
Méltóságteljes horkantása rémületet kelt.+
22 Nevet a rettegésen, és semmitől sem rémül meg.+
Nem fordul vissza a kard elől.
23 Tegez csörög rajta,
lándzsa és dárda villan fel, miközben megy.
25 Amint szól a kürt, hangosan fölnyerít.
Messziről megérzi az ütközet szagát,
és hallja a parancsnokok hangját és a csatakiáltást.+
26 Vajon a te értelmed műve, hogy lebeg a sólyom,
és kiterjeszti szárnyát dél felé?