Jób
15 Erre így felelt a témáni Elifáz+:
2 „Vajon üres érvekkel* válaszol a bölcs?
Vagy keleti széllel tölti meg a hasát?
3 Semmit nem ér, ha valaki pusztán szavakkal fedd,
és a beszédnek önmagában nincs haszna.
4 Te ugyanis aláásod az istenfélelmet,
és visszatartasz másokat attól, hogy Istenre gondoljanak.
7 Talán te voltál az első ember, aki megszületett?
Vagy a domboknál előbb születtél?
8 Talán hallod Isten bizalmas beszélgetéseit?
Vagy te vagy az egyetlen bölcs ember?
9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk?+
Mit értesz, amit mi nem?
11 Hát nem elég neked, hogy Isten vigasztal,
vagy hogy szelíden szólnak hozzád?
12 Mi teszi olyan önteltté a szíved,
és miért villog harag a szemedben?
13 Hiszen Istenre vagy dühös,
és hagyod, hogy ilyen szavak hagyják el a szádat.
16 Mennyivel kevésbé az, aki utálatos és romlott!+
Az az ember, aki úgy issza az igazságtalanságot, mint a vizet!
17 Figyelj rám! Elmondom,
elmesélem neked, amit láttam,
18 amit a bölcsek az apáiktól hallottak,+
és amit nem titkoltak el.
19 Egyedül ők kapták meg az országot,
és idegen nem járt közöttük.
20 Minden napján gyötrődik a gonosz,
szenved a zsarnok mindazon évek alatt, melyek fenn vannak tartva neki.
22 Nem hiszi, hogy kimenekül a sötétségből.+
Kardra szánják őt.
23 Bolyong, hogy élelmet* találjon, és ezt kérdezi: »Hol van?«
Jól tudja, hogy közeleg a sötétség napja.
24 Nyomorúság és gyötrelem tartja rettegésben,
ezek erőt vesznek rajta, mint a támadásra induló király.
29 Nem gazdagodik meg, és nem gyarapítja vagyonát,
nem terjeszkedik a földön.
30 Nem menekül ki a sötétségből.
31 Ne térjen rossz útra, és ne bízzon hiábavalóságban,
mert hiábavalóságot kap cserébe.
33 Olyan lesz, mint a szőlőtő, mely ledobja az éretlen szemeit,
és mint az olajfa, mely elhullajtja a virágait.
35 Bajt fogannak, gonosznak adnak életet,
és csalás fejlődik a méhükben.”