Ámós
8 Ezt láttatta velem a legfőbb Úr, Jehova: Volt egy kosár nyári gyümölcs. 2 Majd így szólt: „Mit látsz, Ámós?” Én így feleltem: „Egy kosár nyári gyümölcsöt.” Jehova erre ezt mondta nekem: „Eljött a vég népem, Izrael számára. Többé nem bocsátok meg neki.+ 3 »A templom énekei jajgatásra fordulnak azon a napon+ – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése. – Rengeteg tetem hever majd mindenütt.+ Csendet!«
4 Halljátok ezt ti, akik eltapossátok a szegényeket,
és végeztek a föld szelídeivel,+
5 ti, akik ezt mondjátok: »Mikor lesz már vége az újhold ünnepének+, hogy eladhassuk a gabonánkat,
és a sabbatnak+, hogy gabonát árulhassunk?
Hogy megkisebbítsük az éfát*,
a sekel* súlyát megnöveljük,
és így meghamisítsuk a csalásra használt mérleget.+
6 Hogy megvehessük ezüstért a szükségben levőket,
és egy pár saruért a szegényeket,+
és hogy eladhassuk a gabona hulladékát.«
7 Jehova, Jákob büszkesége+ megesküdött önmagára:
»Soha nem felejtem el egyetlen tettüket sem.+
Hát nem fog mindenestül felemelkedni, mint a Nílus,
és hullámozni meg leapadni, mint Egyiptom Nílusa?+«
9 »Azon a napon – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –
a napot lenyugosztom délidőben,
és sötétséget bocsátok a földre fényes nappal+.
Minden csípőre zsákruhát adok, és minden fejet kopasszá teszek.
Olyan nyomorúságot hozok, mint amikor az egyetlen fiút gyászolják,
és mennyire keserű lesz annak a napnak a vége!«
11 »Jönnek napok – ez a legfőbb Úr, Jehova kijelentése –,
amikor éhínséget bocsátok a földre;
éhínséget, de nem kenyér után, és szomjúságot, de nem víz után,
hanem Jehova szavainak hallgatása után.+
Bolyonganak majd, mert Jehova szavát keresik, de nem találják.
13 Azon a napon a szép szüzek
és a fiatalemberek is elájulnak majd a szomjúságtól;
’Olyan biztos ez, mint hogy a te istened él, ó, Dán+!’,
és ezt: ’Olyan biztos ez, mint hogy Beér-Seba+ útja él!’
Elesnek, és nem kelnek fel többé.+«”