Zsoltárok

42 Ahogy a szarvas kívánkozik a folyóvízhez,

úgy kívánkozom* tehozzád, ó, Isten!

 3 Könnyeim lettek ételemmé éjjel és nappal,

miközben egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”+

 4 Ezekre emlékezem, és kiöntöm lelkemet*:

egykor a sokasággal vonultam,

előttük mentem ünnepélyesen* Isten házáig,

miközben az ünneplő tömeg

ujjongó és hálaadó szava szólt.+

Várj Istenre,+

mert dicsérem még őt, hiszen ő az én nagy megmentőm.+

Ezért emlékezem rád+

a Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól,

a Micár-hegyről*.

 7 Mély vizek mély vizeknek szólnak

vízeséseid hangja által.

 8 Nappal Jehova kiárasztja rám odaadó szeretetét,

éjszaka pedig róla énekelek – ima száll föl életem Istenéhez+.

10 Gyilkos gyűlölettel* gúnyolnak engem ellenségeim,

egész nap így gúnyolnak: „Hol a te Istened?”+

Várj Istenre,+

mert dicsérem még őt, hiszen ő az én nagy megmentőm és Istenem.+