Zsoltárok
MÁSODIK KÖNYV
(Zsoltárok 42—72.)
A karmesternek. Maszkil Kórah fiainak+.
3 Könnyeim lettek étkemmé éjjel és nappal,+
Miközben naphosszat ezt mondják nekem: „Hol a te Istened?”+
4 Ezekről emlékezem, s kiöntöm magamban lelkemet.+
Mert egykor a sokadalommal vonultam,
Előttük lépdeltem Isten házáig,+
Midőn az ünneplő tömeg+
Ujjongó és hálaadó szava szólt.+
5 Miért fogott el a kétségbeesés, ó, lelkem,+
És miért háborogsz bensőmben?+
Várj Istenre,+
Mert magasztalom én még őt mint az én nagy megmentésemet.+
6 Ó, Istenem, kétségbeesett az én lelkem bensőmben.+
Ezért emlékezem rád+
A Jordán földjéről és a Hermon csúcsairól,+
A kicsiny hegyről+.
7 Mély vizek mély vizeknek szólnak
Zuhatagjaid hangjánál.
Habjaid és hullámaid mind+
Átcsaptak fölöttem.+
8 Nappal Jehova kirendeli szerető-kedvességét,+
Éjszaka éneke lesz velem;+
Ima száll föl életem Istenéhez.+
9 Ezt mondom Istennek, az én kőszirtemnek:+
„Miért feledtél el?+
Miért járok búsan az ellenség nyomása miatt?”+