1Sámuel
26 Idővel Zif+ emberei elmentek Saulhoz Gibeába+, és így szóltak: „Nemde Hakila dombján rejtőzködik Dávid, a Jesimonnal* szemben?”+ 2 Saul erre elindult, és lement Zif pusztájába. 3000-en voltak vele, Izrael válogatott emberei, hogy felkutassák Dávidot Zif pusztájában+. 3 Saul Hakila dombján, a Jesimonnal szemben ütött tábort az út mentén. Dávid pedig a pusztában élt ekkor, és megtudta, hogy Saul utánajött a pusztába. 4 Dávid ezért kémeket küldött ki, mert biztos akart lenni abban, hogy csakugyan odajött-e Saul. 5 Később Dávid elment arra a helyre, ahol Saul letáborozott, és meglátta a helyet, ahol Saul meg a hadvezére, Ábner,+ Nér fia aludt. Saul a tábor közepén aludt, a csapatok pedig körülötte táboroztak. 6 Dávid ekkor ezt kérdezte a hettita+ Ahimélektől meg Abisaitól+, Céruja+ fiától, Joáb testvérétől: „Ki jön le velem Saulhoz a táborba?” Abisai erre így válaszolt: „Én lemegyek veled.” 7 Így hát Dávid és Abisai lementek éjjel a csapatokhoz, és Sault alva találták a tábor közepén. Lándzsája a földbe volt szúrva a feje mellett, Ábner és a csapatok pedig ott feküdtek körülötte.
8 Abisai ekkor így szólt Dávidhoz: „Isten ma kiszolgáltatta neked ellenségedet.+ Most tehát hadd szegezzem őt a lándzsával a földhöz csak egyszer, másodszorra nem lesz rá szükség.” 9 Dávid azonban ezt mondta Abisainak: „Ne bántsd őt, mert ki emelhet kezet Jehova felkentjére+ úgy, hogy ártatlan marad?”+ 10 Majd így folytatta: „Maga Jehova fog lesújtani rá,+ vagy eljön a napja,+ és meghal, vagy csatába vonul, és megölik+. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! 11 Jehova szemszögéből nézve el sem tudom képzelni, hogy kezet emeljek Jehova felkentjére!+ Vedd el, kérlek, a feje mellett levő lándzsát meg a vizeskorsót, és menjünk.” 12 Elvette hát Dávid a lándzsát meg a vizeskorsót Saul feje mellől, aztán elmentek. Senki sem látta,+ senki sem vette észre őket, és senki sem ébredt föl. Mindnyájan aludtak, mert mély álmot bocsátott rájuk Jehova. 13 Akkor Dávid átment a túlsó oldalra, és megállt a hegy tetején, valamivel messzebb, úgyhogy igen nagy távolság volt közöttük.
14 Dávid odakiáltott a csapatoknak és Ábnernek+, Nér fiának: „Ábner, hallasz engem?” Ábner így felelt: „Ki vagy te, aki a királynak kiáltasz?” 15 Dávid erre ezt mondta Ábnernek: „Hát nem férfi vagy te? Ki az, aki hozzád fogható Izraelben? Akkor meg miért nem vigyáztál uradra, a királyra? Hisz bement oda egy katona, hogy végezzen uraddal, a királlyal.+ 16 Nem teljesítetted a kötelességedet. Halált érdemeltek, mert nem vigyáztatok uratokra, Jehova felkentjére+. Olyan biztos ez, mint hogy Jehova él! Nézz körül! Hol van a király lándzsája és a vizeskorsó+, amelyek a feje mellett voltak?”
17 Saul ekkor megismerte Dávid hangját, és így szólt: „A te hangod az, fiam, Dávid?”+ Dávid erre így válaszolt: „Az én hangom, uram, királyom!” 18 Még hozzátette: „Miért kergeti uram a szolgáját?+ Mit tettem, és mi a bűnöm?+ 19 Kérem, figyeljen uram, a király, a szolgája szavaira: Ha Jehova indított arra, hogy ellenem fordulj, akkor fogadja el* gabonaáldozatomat. De ha emberek indítottak erre,+ akkor átkozottak ők Jehova előtt, mert elűztek ma engem, hogy ne tartozzak Jehova népéhez*+, és ezt mondják: »Menj, szolgálj más isteneket!« 20 Ne hulljon hát most vérem a földre Jehova jelenlététől távol, hiszen Izrael királya kivonult, hogy úgy kutasson egy árva bolha+ után, mintha fogolymadarat hajszolna a hegyekben.”
21 Saul erre ezt mondta: „Vétkeztem.+ Jöjj vissza fiam, Dávid! Nem ártok neked többet, hiszen ma becsben tartottad az életemet*+. Bizony ostobán cselekedtem, és óriási hibát követtem el.” 22 Dávid így válaszolt: „Itt van a király lándzsája. Jöjjön át az egyik embered, és vigye el. 23 Jehova az, aki megfizet mindenkinek az igazságosságáért+ és hűségéért, hiszen Jehova ma kiszolgáltatott nekem téged, de én nem akartam kezet emelni Jehova felkentjére+. 24 Ahogy becsben tartottam ma az életedet*, úgy tartsa becsben Jehova az én életemet* is, és szabadítson meg engem minden nyomorúságból+.” 25 Saul így szólt Dávidhoz: „Áldott légy fiam, Dávid! Biztosan nagy tetteket fogsz véghez vinni, és biztosan győzedelmeskedni fogsz.+” Dávid akkor elment a maga útján, Saul pedig visszatért a helyére.+