Jób
32 Ez a három férfi felhagyott azzal, hogy megpróbáljon válaszolni Jóbnak, mert ő meg volt győződve a maga igazáról*.+ 2 De Elihu, Barakel fia, aki a Rám családjából való Búz+ leszármazottja, nagyon dühös lett. Azért lett dühös, mert Jób Isten helyett magát* próbálta igazolni.+ 3 Jób három társára is mérges lett, mert nem tudtak mit mondani Jóbnak, Istent viszont gonosznak tüntették fel.+ 4 Elihu várt, mielőtt bármit is mondott volna Jóbnak, mert a többiek idősebbek voltak nála.+ 5 Amikor látta, hogy a három férfi már nem tud mit mondani, még dühösebb lett. 6 Megszólalt hát Elihu, Barakel fia, Búz leszármazottja, és ezt mondta:
Ezért tisztelettel visszafogtam magam,+
és nem mertem elmondani nektek, amit tudok.
10 Ezért ezt mondom: »Figyeljetek rám!
Én is elmondom, amit tudok.«
11 Megvártam, mit mondotok,
figyeltem az érveitekre,+
miközben azon gondolkodtatok, hogy mit mondjatok.+
12 Odafigyeltem rátok,
de egyikőtök sem tudta bizonyítani, hogy Jób téved*,
és nem tudott felelni az érveire.
13 Ezért ne mondjátok: »Bölcsek vagyunk.
Isten az, aki megcáfolja őt, nem ember.«
14 Mivel nem engem támadt a szavaival,
ezért én nem úgy érvelek neki, ahogy ti.
15 Ezek az emberek megijedtek, nem tudnak már mit felelni.
Nincs több mondanivalójuk.
16 Vártam, de nem mondanak semmit,
csak állnak ott szótlanul.
17 Most azért én is válaszolok,
én is elmondom, amit tudok.
18 Mert sok mondanivalóm van,
a bennem lévő szellem szólásra késztet.
20 Hadd beszéljek, hogy megkönnyebbüljek!
Megnyitom a számat, hogy válaszoljak.
21 Senkivel sem leszek részrehajló,+
és egyetlen embernek sem fogok hízelegni,*
22 mert nem tudom, hogyan kell hízelegni.
Ha tudnám, az alkotóm hamar megszabadulna tőlem.