Jeremiás
10 Halljátok meg a szót, amelyet ellenetek mondott ki Jehova, ó, Izrael népe! 2 Ezt mondja Jehova:
„El ne tanuljátok a nemzetek szokásait,+
és ne rettegjetek az égi jelektől,
mert a nemzetek rettegnek azoktól.+
3 Mert a népek szokásai hiábavalóak.
4 Ezüsttel és arannyal díszíti őket.+
Szegekkel és kalapáccsal rögzíti, hogy el ne dőljenek.+
5 Olyanok, mint a madárijesztő az uborkaföldön, képtelenek beszélni.+
Hordozni kell őket, mert lépni sem tudnak.+
6 Ó, Jehova, senki sincs, aki hozzád hasonló volna!+
Nagy vagy te, nagy és hatalmas a te neved.
7 Ki ne érezne irántad mélységes tiszteletet,* ó, nemzetek királya?+ Hiszen méltó vagy rá,
mert a nemzetek minden bölcse között és összes királyságukban
sincs senki, aki hasonló volna hozzád.+
8 Mindegyik oktalan és ostoba.+
A fától jövő útmutatások teljesen megtévesztik az embereket*.+
Kék fonálba és bíborszínű gyapjúba öltöztetik őket.
Ezek a bálványok mind hozzáértő munkások művei.
10 Jehova azonban valóban Isten.
Ő az élő Isten+ és az örökkévaló király+.
Haragjától megremeg a föld,+
és a nemzetek nem bírják elviselni ítélethirdetését.
„Az istenek, akik nem teremtették az eget és a földet,
elvesznek a földről és ez alól az ég alól.”+
12 Ő alkotta a földet erejével,
ő szilárdította meg a termékeny földet bölcsességével,+
és ő feszítette ki az eget értelmével.+
14 Minden ember oktalanul viselkedik, és nincs ismeretük.
15 Hiábavalóságok, csúfolni való munka.+
Elvesznek, amikor Isten számadásra vonja őket.
Seregek Jehovája az ő neve.+
17 Szedd össze a földről holmidat,
ó, asszony, ki ostrom alatt álló helyen élsz!
18 Mert ezt mondja Jehova:
19 Jaj nekem, mert összeomlottam*!+
Sebem gyógyíthatatlan.
Azt mondtam: „Bizony ez a betegségem, és el kell viselnem.
20 Sátramat feldúlták, minden sátorkötelemet szétszakították.+
Fiaim elhagytak, és nincsenek többé.+
Senki sem feszíti ki többé sátramat, és nem vonja fel sátorlapjaimat.
Ezért nem cselekedtek éleslátással,
és nyájaik mind szétszéledtek+.”
22 Figyelj csak! Hír jött!
23 Jól tudom, ó, Jehova, hogy az embernek nincs hatalma az életútja fölött.
Még csak lépteit sem irányíthatja a járó-kelő ember.+
25 Öntsd ki dühödet a nemzetekre, melyek semmibe vesznek téged,+
és a családokra, melyek nem hívnak téged segítségül*.
Pusztává tették az ő hazáját.+