Zsoltárok

132 Ó, Jehova, ne feledkezz meg Dávidról

és minden szenvedéséről,+

 2 hogy miként esküdött meg Jehovának,

és hogyan tett fogadalmat Jákob hatalmas Istenének:+

Nem fekszem le ágyamra, fekvőhelyemre,

 4 nem engedem, hogy szemem elaludjon,

vagy hogy szemhéjam szunnyadjon,

 5 míg helyet nem találok Jehovának,

fenséges lakhelyet* Jákob hatalmas Istenének.”+

 6 Hallottunk róla Efratában+,

rátaláltunk az erdős vidékeken.+

 7 Menjünk be az ő lakhelyére*,+

hajoljunk meg lábzsámolyánál!+

 8 Ó, Jehova, menj fel nyugvóhelyedre,+

te és az erődet jelképező láda!+

 9 Papjaid öltözzenek igazságosságba,

és ujjongva kiáltsanak hűségeseid!

10 Dávidért, a te szolgádért

ne vesd el felkentedet*!+

11 Jehova megesküdött Dávidnak,

és biztosan megtartja a szavát:

„Az egyik utódodat*

ültetem trónodra.+

12 Ha fiaid megtartják szövetségemet

és emlékeztetőimet, amelyekre megtanítom őket,+

akkor az ő fiaik is

trónodon fognak ülni örökké+.”

13 Mert Jehova Siont választotta,+

azt kívánta lakóhelyéül:+

14 „Ez az én nyugvóhelyem mindörökre,

itt fogok lakni,+ mert erre vágyom.

15 Bőségesen megáldom élelemmel,

szegényeit jóllakatom kenyérrel.+

16 Papjait megmentésbe öltöztetem,+

ujjongva kiáltanak majd hűségesei.+

18 Ellenségeire szégyent borítok,

de az ő fején ragyogni fog a korona*+.”