Zakariás

7 Dáriusz király 4. évében, a 9. hónap, vagyis kiszlév* 4. napján Jehova szólt Zakariáshoz+. 2 Bétel lakosai elküldték Sarécert és Regem-Méleket, valamint az embereit, hogy könyörögjenek Jehova irgalmáért*, 3 és kérdezzék meg a papokat, akik a seregek Jehovájának házában* szolgálnak, és a prófétákat: „Sírjak az ötödik hónapban+, és ne egyek semmit, ahogyan azt annyi éven át tettem?”

4 A seregek Jehovája ismét szólt hozzám: 5 „Kérdezd meg annak a földnek az egész népétől és a papoktól: »Amikor 70 éven+ át böjtöltetek és jajveszékeltetek az ötödik és a hetedik hónapban+, vajon az én kedvemért böjtöltetek? 6 Amikor ettetek és ittatok, nem a magatok kedvéért ettetek és ittatok? 7 Hát nem kellene engedelmeskednetek Jehova szavainak, amelyeket a korábbi próféták által jelentett ki,+ amikor Jeruzsálem és a körülötte lévő városok lakottak és békések voltak, és amikor a Negeb és a Seféla is lakott volt?«”

8 Jehova ismét szólt Zakariáshoz: 9 „Ezt mondja a seregek Jehovája: »Igazságosan ítélkezzetek,+ és bánjatok egymással kedvesen*+ és irgalmasan. 10 Ne csapjátok be az özvegyeket vagy az árvákat*,+ a bevándorlókat+ vagy a szegényeket+, és ne forraljatok semmi rosszat egymás ellen a szívetekben+!« 11 Ők azonban nem akartak figyelni,+ makacsul hátat fordítottak,+ és befogták a fülüket, hogy ne halljanak.+ 12 Szívüket olyanná tették, mint a gyémánt*,+ és nem engedelmeskedtek a törvénynek* és azoknak a szavaknak, amelyeket a seregek Jehovája küldött a szelleme és a korábbi próféták által.+ Ezért nagyon megharagudott a seregek Jehovája.+”

13 „Ahogyan ők nem figyeltek, amikor szóltam*,+ én sem figyeltem, amikor szóltak+ – mondja a seregek Jehovája. – 14 És egy szélviharral szétszórtam őket az összes nemzet közé, amelyeket nem ismertek.+ A föld puszta maradt utánuk, senki sem vonult át rajta, és senki sem tért vissza rá.+ Rémisztővé tették a kívánatos földet.”