Jób
16 Jób erre ezt mondta:
2 „Sok effélét hallottam már.
Mindnyájan fárasztó vigasztalók vagytok!+
3 Vége lesz valamikor az üres* szavaknak?
Mi váltja ki belőletek, hogy így válaszoltok?
4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti.
Ha ti lennétek az én helyemben,*
én is tudnék meggyőző érveket felhozni ellenetek,
és tudnám csóválni miattatok a fejemet.+
5 De én inkább megerősítenélek benneteket számnak szavaival,
és ajkam vigasztalása enyhülést hozna nektek.+
6 Ha beszélek, nem múlik a fájdalmam.+
És ha abbahagyom, ugyan mennyire enyhül a fájdalmam?
8 És megragadsz engem, amit mások látnak,
úgyhogy a soványságom ellenem tanúskodik.
9 Haragjában széttépett, és gyűlöletet táplál ellenem.+
Vicsorgatja rám fogait.
Ellenségem keresztülszúr szemével.+
Sokan összecsődülnek ellenem.+
12 Nyugalmam volt, de ő összetört.+
Tarkón ragadott, és összezúzott,
majd céltáblául állított magának.
Átszúrja veséimet,+ és nem érez könyörületet.
A földre ontja epémet.
14 Rést rés után tör rajtam,
rám rohan, mint egy harcos.
16 Arcom kivörösödött a sírástól,+
szemhéjamon sötét árnyék* ül,
17 pedig nem tapad erőszak a kezemhez,
és az imám őszinte.
18 Ó, föld! Ne takard be véremet!+
Ne találjon nyugvóhelyet a kiáltásom!
19 A tanúm most is az égben van,
a magasságban van, aki tanúskodhat mellettem.