1Királyok

3 Salamon házassági szövetséget kötött a fáraóval, Egyiptom királyával. Feleségül vette a fáraó lányát,+ és bevitte őt Dávid városába+, hogy ott legyen addig, amíg be nem fejezi a maga házának+, Jehova házának+ és a Jeruzsálemet körülvevő falnak az építését.+ 2 Ám a nép továbbra is a magaslatokon áldozott,+ mert még nem épült ház Jehova nevének a tiszteletére.+ 3 Salamon pedig továbbra is szerette Jehovát, és apjának, Dávidnak a rendeletei szerint járt, eltekintve attól, hogy a magaslatokon áldozott, hogy felszálljon az áldozatok füstje.+

4 A király Gibeonba ment, hogy ott áldozzon, mert az volt a legjelentősebb* magaslat.+ 1000 égőáldozatot ajánlott fel Salamon azon az oltáron.+ 5 Gibeonban Jehova megjelent Salamonnak álomban éjjel, és így szólt hozzá: „Kérj tőlem bármit. Mit adjak neked?”+ 6 Salamon erre ezt mondta: „Te nagy szeretettel* bántál szolgáddal, Dáviddal, az én apámmal, mivel hűségesen, igazságosan és tiszta szívvel járt előtted. Mind a mai napig ilyen nagy szeretetet* mutatsz iránta, azáltal hogy fiút adtál neki, hogy a trónján üljön.+ 7 Most pedig, Jehova Istenem, te tetted szolgádat királlyá apám, Dávid helyett, noha még fiatal* és tapasztalatlan* vagyok.+ 8 Szolgád a néped felett uralkodik, melyet kiválasztottál:+ olyan nagy nép ez, hogy nem lehet megszámlálni. 9 Ezért adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy ítélhesse népedet,+ hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között+. Hiszen ki képes ítélni a te hatalmas* népedet?”

10 Jehovának pedig tetszett, hogy Salamon ezt kérte.+ 11 Isten akkor ezt mondta neki: „Mivel ezt kérted, és nem kértél magadnak hosszú életet*, sem gazdagságot, sem azt, hogy ellenségeid meghaljanak,* hanem értelmet kértél ahhoz, hogy helyesen dönts a bírói ügyekben*,+ 12 én megadom neked, amit kértél.+ Olyan bölcs és értelmes szívet adok neked,+ amilyen senkinek sem volt előtted, és utánad sem lesz senkinek.+ 13 Azt is megadom neked, amit nem kértél,+ gazdagságot is, dicsőséget is,+ úgyhogy egy király sem lesz hozzád hasonló, amíg csak élsz*.+ 14 Ha a nekem tetsző úton jársz, és megtartod rendelkezéseimet és parancsolataimat, ahogy apád, Dávid tette,+ akkor hosszú életet+ is adok neked*.”

15 Amikor aztán Salamon fölébredt, rájött, hogy ez álom volt. Akkor elment Jeruzsálembe, és megállt Jehova szövetségének ládája előtt. Égőáldozatokat és közösségi áldozatokat+ mutatott be, és lakomát rendezett minden szolgájának.

16 Akkoriban bement két prostituált nő a királyhoz, és megálltak előtte. 17 Az egyik asszony ezt mondta: „Uram, én és ez az asszony egy házban lakunk, és mikor szültem, ő a házban volt. 18 A szülésem utáni harmadik napon ez az asszony is szült. Csak ketten voltunk, és senki más nem volt velünk a házban. 19 Éjjel ez az asszony ráfeküdt a fiára, és az meghalt. 20 Így hát fölkelt az éjszaka közepén, elvette mellőlem a fiamat, amíg a te rabszolgalányod aludt, majd a karjaiba* vette, az ő halott fiát pedig odafektette a karjaimba. 21 Amikor reggel fölkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. Jobban megnéztem őt, és láttam, hogy nem is az én fiam, akit szültem.” 22 A másik asszony azonban így szólt: „Nem! Az én fiam az élő, és a te fiad a halott!” Ám az első asszony ezt mondogatta: „Nem! A te fiad a halott, és az én fiam az élő!” Így vitatkoztak a király előtt.

23 A király végül így szólt: „Az egyik ezt mondja: »Az én fiam az élő, és a te fiad a halott!«, a másik meg azt mondja: »Nem! A te fiad a halott, és az én fiam az élő!«” 24 A király így folytatta: „Hozzatok nekem egy kardot!” Odavittek hát egy kardot a királynak. 25 A király akkor így szólt: „Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok az egyik felét az egyik asszonynak, a másik felét a másiknak.” 26 Erre az az asszony, akié az élő fiú volt, rögtön kérlelni kezdte a királyt, mert megsajnálta a fiát. Ezt mondta: „Kérlek, uram! Adjátok neki az élő gyermeket! Ne, ne öljétek meg!” De a másik asszony így szólt: „Se az enyém, se a tiéd! Vágjátok csak ketté!” 27 A király akkor ezt mondta: „Adjátok az első asszonynak az élő gyermeket! Ne öljétek meg, mert ő az anyja.”

28 És egész Izrael hallott az ítéletről, melyet a király hozott, és félelemmel vegyes tiszteletet* éreztek iránta,+ mert látták, hogy Isten adott neki bölcsességet ahhoz, hogy igazságot szolgáltasson.+