Jób
37 Most kalapál a szívem,
és majd kiugrik a helyéből.
2 Hallgassátok figyelmesen dörgedelmes szavát
és mennydörgő hangját, amely szájából jön.
4 Aztán dörgedelmes hangot hallani.
Isten mennydörög fenséges hangon,+
és nem tartja azt vissza, amikor szavát hallatja.
8 A vad behúzódik a barlangjába,
és ott marad az odújában.
12 Gomolyognak a felhők, követve az ő irányítását,
13 Olykor büntetésként*+ használja őket, olykor a föld megöntözésére,
máskor pedig arra, hogy kimutassa odaadó szeretetét.+
14 Figyelj, Jób!
Állj meg, és figyeld meg Isten csodálatos műveit!+
15 Tudod, hogyan irányítja* Isten a felhőket?
És tudod, hogyan villant fel villámokat a felhőből?
16 Tudod, hogyan úsznak a felhők?+
Csodálatos művei ezek annak, akinek tökéletes a tudása.+
19 Tudasd velünk, mit mondjunk neki.
Nem tudunk válaszolni, mert sötétben vagyunk.
20 Vajon jelenteni kell neki, hogy szólni akarok?
Vagy mondott valaki olyasmit, amit közölni kell vele?+
– bár ott ragyog az égen –,
míg el nem vonul a szél, és magával nem viszi a felhőket.
22 Észak felől aranyló ragyogás támad.
Isten méltósága+ félelmet keltő.
23 Nem tudjuk megérteni a Mindenhatót.+
24 Mélységesen tiszteljék* hát az emberek!+
Mert nem kedveli azokat, akik bölcsnek gondolják magukat*.+”