Zsoltárok
A karmesternek. Maszkil.* Dávidtól, amikor az edomita Doég elment, és szólt Saulnak, hogy Dávid bement Ahimélek házába.+
52 Miért dicsekszel a gonosztetteiddel, te hatalmas?+
Isten odaadó szeretete egész nap tart.+
3 Jobban szereted a rosszat, mint a jót,
és a hazugságot, semmint az igazságos beszédet. (Szela.)
4 Szeretsz minden ártalmas szót,
ó, te csalárd nyelv!
5 Ezért Isten lerombol téged egyszer s mindenkorra;+
megragad, és kiszakít sátradból,+
gyökerestül kiirt az élők földjéről+. (Szela.)
7 „Nézzétek! A férfi, aki nem Istent tette menedékévé*,+
hanem nagy gazdagságában+
és saját cselszövéseiben bízott*.”
8 Én viszont olyan leszek, mint egy dús lombú olajfa Isten házában,
és Isten odaadó szeretetében bízom+ örökkön örökké!
9 Örökké dicsérlek, mert tettre keltél.+
Hűségeseid jelenlétében
reménykedem a te nevedben,+ mert jó az.