Ruth

2 Naomi férjének volt egy rokona, aki nagyon gazdag volt. Boáznak+ hívták, és Elimélek családjába tartozott.

2 A moábita Ruth így szólt Naomihoz: „Hadd menjek ki, kérlek, a mezőre, hogy tallózzak*+ a gabonakalászok között valaki mögött, aki jóindulatú velem.” Erre Naomi így felelt: „Menj, lányom!” 3 Kiment hát, és tallózni kezdett a mezőn az aratók mögött. Történetesen éppen az Elimélek+ családjából való Boáz+ földjére ment. 4 Boáz ekkor érkezett meg Betlehemből, és így szólt az aratókhoz: „Jehova legyen veletek!” Ők így feleltek: „Áldjon meg Jehova!”

5 Majd Boáz megkérdezte az aratókra felügyelő fiatal férfitól: „Kihez tartozik ez a fiatal nő?” 6 Ő így felelt: „Ez a fiatal nő egy moábita+, és Naomival tért vissza Moáb mezejéről+. 7 Megkérdezte tőlem: »Megengednéd, kérlek, hogy tallózzak+, és a levágott gabonakalászok* között gyűjtögessek, amelyeket az aratók hátrahagytak?« Reggel óta talpon van, és csak most ült le egy kicsit a kunyhóban, hogy megpihenjen.”

8 Boáz ezután így szólt Ruthhoz: „Figyelj, lányom! Ne menj tallózni más mezőre, és ne menj el erről a helyről, hanem menj a szolgálólányaim nyomában+. 9 Figyeld a mezőt, ahol aratnak, és menj velük. Megparancsoltam a fiatal férfiaknak, hogy ne zaklassanak*. Ha szomjas vagy, menj a vizeskorsókhoz, és igyál abból, amit ezek a férfiak merítenek.”

10 Ekkor Ruth arcra borult, és így szólt hozzá: „Hogyan lehetséges, hogy ilyen nagylelkű vagy hozzám, és figyelsz rám, noha én más országból való vagyok?”+ 11 Boáz erre így felelt: „Mindenről beszámoltak nekem, amit az anyósodért tettél, miután meghalt a férjed, és hogy elhagytad apádat és anyádat meg rokonaid földjét, és eljöttél egy olyan nép közé, amelyet azelőtt nem ismertél.+ 12 Jutalmazzon meg téged Jehova azért, amit tettél!+ Legyen teljes jutalmad Jehovától, Izrael Istenétől, kinek a szárnyai alatt oltalmat keresel+!” 13 Ruth erre így felelt: „Bárcsak ezek után is jóindulattal bánnál velem, uram! Hiszen megvigasztaltál, és bátorítóan beszéltél a szolgáddal,* holott nem is tartozom a szolgálólányaid közé.”

14 Amikor eljött az evés ideje, Boáz így szólt hozzá: „Gyere, egyél egy kis kenyeret, és mártsd bele az ecetbe.” Leült hát Ruth az aratók mellé. Boáz adott neki pörkölt gabonát, ő pedig evett, jóllakott, és még hagyott is valamennyit. 15 Amikor felkelt, hogy tallózzon+, Boáz megparancsolta a fiatal férfiaknak: „Hagyjátok tallózni a levágott gabonakalászok* között, és ne bántsátok.+ 16 Sőt, húzogassatok ki a kévékből néhány kalászt, és hagyjátok ott, hadd szedegesse össze azokat, és ne mondjatok semmi olyat, ami miatt abbahagyná a gyűjtögetést.”

17 Ruth tehát tovább gyűjtögetett a mezőn egészen estig.+ Amikor kicsépelte, amit összeszedegetett, úgy egy éfa* árpa lett belőle. 18 Felvette, bement a városba, és megmutatta az anyósának, amit szedegetett. Majd elővette és odaadta neki az ételt, amit meghagyott,+ miután már jóllakott.

19 Az anyósa ezután így szólt hozzá: „Hol tallóztál ma? Merre dolgoztál? Legyen áldott, aki odafigyelt rád!+” Ruth pedig mesélt az anyósának arról, akinél dolgozott, és ezt mondta: „A férfit, akinél ma dolgoztam, Boáznak hívják.” 20 Naomi erre így felelt a menyének: „Áldja meg őt Jehova, aki el nem múló szeretetet* érez az élők és a holtak iránt!”+ Majd Naomi ezt mondta még neki: „Ez a férfi rokonunk!+ Ő az egyik kiváltónk*!+” 21 A moábita Ruth erre így szólt: „Ezt is mondta nekem: »Maradj a munkásaim közelében, míg teljesen be nem fejezik az aratást.«+” 22 Naomi pedig így felelt a menyének, Ruthnak: „Jobb az, lányom, ha az ő szolgálólányaival tartasz, mert más mezőkön még zaklatnának.”

23 Ruth tehát ezután is Boáz szolgálólányainak a közelében maradt, és ott tallózott, míg az árpa+ és a búza aratása be nem fejeződött. És továbbra is az anyósával lakott.+