Zsoltárok
A karmesternek: a „Ne semmisíts meg!” szerint. Dávidtól. Miktám.*
58 Beszélhettek-e az igazságosságról, ha némán hallgattok?+
Ítélhettek-e becsületesen, ti emberek?+
3 A gonoszok születésüktől* fogva tévúton járnak*,
önfejűek, hazudozók attól fogva, hogy megszülettek.
5 Nem figyel a kígyóbűvölők hangjára,
bármilyen ügyesen igéznek is.
6 Ó, Isten, verd ki a fogaikat szájukból!
Törd össze ezeknek az oroszlánoknak* az állkapcsát, ó, Jehova!
7 Váljanak semmivé, mint a vizek, melyek elfolynak!
Feszítse ki Isten az íját, és terítse le őket nyilaival!
8 Legyenek olyanok, mint a csiga, mely szétmállik, miközben mászik;
mint a halva született gyermek, aki sosem látja meg a napot.
9 Még mielőtt fazekaitok megéreznék a tüskebokor tüzét,
elsöpri ő a zöldellő és a lángoló gallyat is, mint a szélvihar.+
11 Az emberek akkor így szólnak: „Az igazságosak biztosan elnyerik jutalmukat!+
Bizony, van Isten, aki ítél a földön!+”