Énekek éneke

7 „Mily kecses a lábad sarudban,

ó, tiszteletre méltó lány!

Combod hajlatai, mint az ékszerek,

művészi kéz munkája!

Hasad búzahalom,

liliommal körülvéve.

 3 Két melled, mint két borjacska,

gazella ikrei.+

Szemeid+, mint Hesbon+ tavai

Bat-Rabbim kapujánál.

Orrod, mint a Libanon tornya,

mely Damaszkusz felé néz.

 5 Fejed hasonló a Kármelhez+,

hajfürtjeid*+, mint a bíborszínű gyapjú+.

 6 Ó, szeretett lány, szebb és bájosabb vagy

mindennél, ami gyönyörűséget szerez!

 7 Termeted hasonlít a pálmafához,

melleid+ datolyafürtök.

 8 Azt mondtam: »Felmegyek a datolyapálmára,

hogy megragadjam gyümölccsel teli ágait.«

Legyenek olyanok melleid, mint a szőlőtő fürtjei,

leheleted, mint az almák illata,

 9 és szád*, mint a legjobb bor!”

„Csússzon az könnyen a kedvesemnek,

lágyan csorduljon az alvók ajkaira.

10 Én a kedvesemé vagyok,+

ő pedig utánam sóvárog!

11 Gyere, kedvesem,

menjünk ki a mezőre!

Lássuk, kihajtott-e* a szőlő,

kinyílt-e a virág,+

kivirágoztak-e a gránátalmafák!+

13 A mandragórák+ illatoznak,

és ajtóinknál mindenféle pompás gyümölcs+ van.

Az újat is, a régit is

neked tettem el, kedvesem!