Jehova Szava élő
Főbb gondolatok az Énekek énekéből
„MINT liliom a töviskórók közt, olyan az én rózsám a leányok közt.” „Mint almafa az erdő fái között, olyan az én kedvesem az ifjak között.” „Kicsoda ez a leány, aki úgy tekint alá, mint a hajnal, szép, mint a telihold, tiszta, mint a ragyogó nap . . . ?” (Énekek éneke 2:2, 3; 6:10). Mily gyönyörűséges versek az Énekek énekéből! A Bibliának ez a könyve egy költemény, amelyet mély mondanivalója és lenyűgöző szépsége miatt méltán neveznek a legcsodálatosabb, legnagyszerűbb éneknek.
Az éneket, amely egy pásztorfiú és egy falusi lány, Sulamit szerelméről szól, az ókori Izrael királya, Salamon írta, valószínűleg i. e. 1020 körül, 40 éves uralkodásának első felében. A költemény megemlíti egyebek között a lány anyját és fivéreit, továbbá ’Jeruzsálem leányait’, vagyis az udvarhölgyeket, és ’Sion leányait’, akik jeruzsálemi asszonyok (Énekek éneke 1:5; 3:11). A Szentírásnak ezt a könyvét olvasva nehéz felismerni, hogy éppen melyik szereplő beszél, de nem lehetetlen, ha megfigyeljük az adott személy mondanivalóját, illetve a hozzá intézett szavakat.
Az Énekek éneke mint Isten Szavának a része két okból is nagyon értékes üzenetet tartalmaz (Héberek 4:12). Először is megtanítja nekünk, hogy mit jelent az igazi szeretet egy férfi és egy nő között. Másodszor bemutatja, hogy milyen szeretet köti egymáshoz Jézus Krisztust és a felkent keresztények gyülekezetét (2Korintusz 11:2; Efézus 5:25–31).
NE PRÓBÁLJÁTOK „FÖLKELTENI BENNEM A SZERELMET”!
„Csókoljon meg engem szájának csókjaival! Hiszen kedveskedéseid jobbak a bornál” (Énekek éneke 1:2). A párbeszéd az egyszerű falusi lány ezen szavaival kezdődik, akit Salamon királyi sátorába hoztak. De hogyan került oda?
„Anyám fiai megharagudtak rám; a szőlők őrizőjévé tettek” — mondja a lány. Fivérei azért haragudtak meg, mert szerelme, a pásztorfiú sétálni hívta őt egy szép tavaszi napon. Hogy megakadályozzák ebben húgukat, őrködni küldték, nehogy ’a kis rókák feldúlják a szőlőt’. Sulamit tehát a munka miatt kerül Salamon táborának közelébe. Amikor lemegy „a diófás kertbe”, nem marad észrevétlen a szépsége, és beviszik őt a táborba (Énekek éneke 1:6; 2:10–15; 6:11).
Amint kifejezi, mennyire vágyakozik szeretett pásztora után, az udvarhölgyek arra biztatják, hogy ’induljon el a nyáj nyomdokán’, és keresse meg szerelmét. Salamon azonban nem engedi el. Szépségéről áradozva „aranykarikákat” ígér a lánynak „ezüstszegekkel”, de őt ez hidegen hagyja. A pásztorfiú bemegy Salamon táborába, és rátalálva Sulamitra, így kiált: „Mily szép vagy, rózsám, bizony, szép!” A fiatal lány megesketi az udvarhölgyeket: „ne próbáljátok fölébreszteni és fölkelteni bennem a szerelmet, míg az nem akarja!” (Énekek éneke 1:8–11, 15; 2:7; 3:5).
Válasz néhány bibliai kérdésre:
1:2, 3 — Miért emlékeztetik a lányt a pásztorfiú kedveskedései a borra, és neve az olajra? Ahogy a bor megvidámítja az ember szívét, és a fejére öntött olajnak nyugtató hatása van, úgy a lány is megerősödik és megvigasztalódik, amikor a fiú szerelmére és nevére emlékezik (Zsoltárok 23:5; 104:15). Az igaz keresztények, kivált a felkentek, ugyanígy erőt és bátorságot merítenek abból, ha elgondolkodnak Jézus Krisztus irántuk mutatott szeretetén.
1:5 — Miért hasonlítja a falusi lány a sötét bőrét ’Kédár sátraihoz’? A kecskeszőrből készült anyagokat sok mindenre használták (4Mózes 31:20). Például annak idején „kecskeszőrből” készítettek ’sátortakarót a hajlékra’ (2Mózes 26:7). A beduinok a mai napig fekete kecskeszőrből készítik sátraikat, és könnyen lehet, hogy Kédár sátrai is ebből voltak.
1:15 — Mit akart mondani a pásztorfiú azzal, hogy a lány szemei „galambszemek”? Azt, hogy szerelme tekintete olyan simogató és kedves, mint a galamboké.
2:7; 3:5 — Miért „a gazellákra és a mező szarvasünőire” esketi meg a lány az udvarhölgyeket? A gazellák és a szarvasünők közismerten kecsesek és szépek. Sulamit tehát lényegében mindazzal, ami bájos és szép, esküre kötelezi az udvarhölgyeket, nehogy megpróbálják fölkelteni benne a szerelmet.
Tanulságok nekünk:
1:2; 2:6 A vonzalom tiszta megnyilvánulásai helyénvalóak lehetnek az udvarláskor. A párnak azonban ügyelnie kell arra, hogy ezek a kedveskedések őszinte vonzalomból, ne pedig tisztátalan szenvedélyből fakadjanak, mert az nemi erkölcstelenséghez vezethet (Galácia 5:19).
1:6; 2:10–15 Sulamit fivérei nem engedték, hogy a húguk félrevonuljon szerelmével valahova a hegyekbe, de nem azért, mintha a lány erkölcstelen lett volna, vagy helytelen indítékok vezették volna. Inkább meg akarták előzni, hogy olyan helyzetbe kerüljön, amely kísértésbe viheti. A randevúzó párok ebből azt tanulhatják, hogy ne menjenek kettesben eldugott helyekre.
2:1–3, 8, 9 Sulamit gyönyörű volt, mégis szerényen úgy gondolkodott magáról, mint aki „a parti síkság egyszerű sáfránya”, közönséges virága. Szépsége és Jehova iránti hűsége miatt azonban a pásztorfiú szemében olyan volt, mint „liliom a töviskórók közt”. És mit mondhatunk a fiúról? Csinos lévén, a ’gazellára’ emlékeztette a lányt. Biztosra vehetjük, hogy szellemi gondolkodású ember volt, aki odaadóan szolgálta Jehovát. Sulamit így vélekedett róla: „Mint almafa [amely árnyékot ad, és gyümölcsöt terem] az erdő fái között, olyan az én kedvesem az ifjak között.” Ha házastársra vágyunk, vajon nem a hit és az Isten iránti odaadás vonzó tulajdonságait kell keresnünk a jövendőbelinkben?
2:7; 3:5 A falusi lányt nem fűzték romantikus szálak Salamonhoz. Az udvarhölgyeket még meg is eskette, nehogy megpróbálják fölkelteni benne a szerelmet más iránt, mert ő csak a pásztorfiút szereti. Az ember nem lehet szerelmes csak úgy bárkibe, és ez nem is volna helyénvaló. Egy házasságra vágyó egyedülálló keresztény csak olyan személyek közül választhat, akik lojálisan szolgálják Jehovát (1Korintusz 7:39).
„MIT NÉZTEK SULAMITON?”
Valami ’jön a puszta felől, mint valami füstoszlop’ (Énekek éneke 3:6). Mit látnak Jeruzsálem asszonyai, amikor kimennek? De hiszen ez Salamon! Most tér vissza szolgáival a városba, és Sulamitot is magával hozta!
A pásztorfiú követi a lányt, és nemsokára sikerül is vele találkoznia. Biztosítja őt szerelméről, a lány pedig elmondja, hogy elkívánkozik a városból: „Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovatűnnek az árnyak, elmegyek a mirhának hegyére és a tömjénnek halmára.” Hívja a pásztort, hogy ’jöjjön el kertjébe, és egye annak pompás gyümölcseit’. A fiú erre ezt válaszolja: „Beléptem kertembe, ó, húgom, menyasszonyom!” Jeruzsálem asszonyai így szólnak hozzájuk: „Egyetek, ó, barátok! Igyatok, részegedjetek meg a kedveskedésektől!” (Énekek éneke 4:6, 16; 5:1).
Miután Sulamit elbeszéli az udvarhölgyeknek, mit álmodott, megvallja: „betege vagyok a szerelemnek!” Ők erre megkérdezik: „Miben különb a te kedvesed a többi kedvesnél . . . ?” „Az én kedvesem ragyogó és pirospozsgás, tízezer közül is messze kitűnik” — feleli a lány (Énekek éneke 5:2–10). Salamon áradozva dicséri a hajadont, de ő csak ennyit mond alázatosan: „Mit néztek Sulamiton?” (Énekek éneke 6:4–13). Alkalmat látva a meghódítására, a király még több bókkal ostromolja. A lány azonban rendíthetetlenül ragaszkodik szerelméhez, a pásztorfiúhoz. Salamon végül hazaengedi őt.
Válasz néhány bibliai kérdésre:
4:1; 6:5 — Miért hasonlítják a lány haját a ’kecskenyájhoz’? A hasonlat azt sejteti, hogy Sulamit haja fényes és dús volt, mint a kecskék fekete szőre.
4:11 — Mi a figyelemre méltó abban, hogy Sulamit ’ajkai lépes méztől csepegtek’, és ’méz és tej volt a nyelve alatt’? A lépes méz jobb ízű és édesebb, mint a levegővel érintkező méz. A hasonlat — és a gondolat, hogy a nyelve alatt méz és tej volt — kiemeli, hogy amit Sulamit mond, az jó és megnyerő.
5:12 — Mit értsünk azon, hogy „szemei, mint a galambok a vízfolyamoknál; tejben fürödnek”? A lány itt szeretett pásztora szép szeméről beszél. Arról lehet szó, hogy költői nyelvezettel tejben fürdő, kékesszürke galambokhoz hasonlítja a fiú sötét íriszét, melyet szeme fehérje övez.
5:14, 15 — Miért ilyennek írja le a lány a pásztor kezét és lábát? Nyilván az ujjaira utal úgy, mint aranyhengerekre, és a körmeire, mint krizolitra. Lábait azért hasonlítja ’márványoszlopokhoz’, mert erősek és szépek.
6:4 — Vajon a „Gyönyörűség városa” Jeruzsálemre utal? Nem. A „Gyönyörűség városa” Tirca. Ezt a kánaánita várost Józsué foglalta el. Salamon napjai után Tirca lett Izrael északi, tíztörzs-királyságának első fővárosa (Józsué 12:7, 24; 1Királyok 16:5, 6, 8, 15). „A város minden bizonnyal nagyon szép volt — írja egy forrásmű —, és ezért van itt megemlítve.”
6:13 — Mit értsünk a ’két tábor táncán’? A kifejezés úgy is fordítható, hogy „Mahanaim tánca”. Az ezt a nevet viselő város a Jordán keleti oldalán feküdt, közel a Jabbók völgyéhez (1Mózes 32:2, 22; 2Sámuel 2:29). A ’két tábor tánca’ olyan tánc lehetett, amelyet valamilyen ünnep alkalmával lejtettek ebben a városban.
7:4 — Miért hasonlítja Salamon Sulamit nyakát ’elefántcsont toronyhoz’? Korábban azt a bókot kapta ez a szépség, hogy ’hasonló a nyaka Dávid tornyához’ (Énekek éneke 4:4). A tornyok magasak és karcsúak, az elefántcsont pedig sima. Salamon elbűvölőnek tartja a lány karcsú és sima nyakát.
Tanulságok nekünk:
4:1–7 Ellenállva Salamon csábításainak, Sulamit a tökéletlensége ellenére is erkölcsileg feddhetetlen maradt. Erkölcsi tartása még vonzóbbá tette őt. Ennek a keresztény nőkre is igaznak kell lennie.
4:12 Sulamit kizárólag a jövendőbelijére korlátozta gyöngéd vonzalmát. Olyan volt, mint egy sövénnyel vagy fallal körülvett, gyönyörű kert, ahova csak úgy lehetett bejutni, ha kinyitják bezárt kapuját. Milyen nagyszerű példát mutatott a nőtlen, illetve férjezetlen keresztényeknek!
„JAH LÁNGJA”
„Kicsoda ez a leány, aki a puszta felől jön kedveséhez bújva?” — kérdezik Sulamit fivérei, amikor látják őt hazatérni. Egyikük valamivel korábban ezt mondta: „Ha fal lesz, ezüstormot építünk rá, de ha ajtó lesz, elzárjuk cédruspalánkkal.” A lányról most már bebizonyosodott, hogy szeretete rendíthetetlen és kiállta a próbát, ezért kijelentheti: „Fal vagyok, s melleim, mint a tornyok. Így olyan lettem szemében, mint aki békére lel” (Énekek éneke 8:5, 9, 10).
Az igazi szeretet „Jah lángja”. Miért? Mert az ilyen szeretet forrása Jehova. Ő plántálta belénk a szeretet képességét, ezt a kiolthatatlanul lobogó lángot. Az Énekek éneke gyönyörűen írja le, hogy egy férfi és egy nő szerelme olyan „erős”, azaz rendíthetetlen lehet, „mint a halál” (Énekek éneke 8:6).
Salamon páratlan éneke arra is rávilágít, hogy milyen szeretet köti össze Jézus Krisztust és azokat, akik égi ’menyasszonyát’ alkotják (Jelenések 21:2, 9). Jézusnak a felkent keresztények iránti szeretete messze felülmúlja azt, ahogy egy férfi és egy nő szeretheti egymást. A menyasszony osztály tagjainak odaadása megingathatatlan. Jézus szeretetteljesen a ’más juhokért’ is feláldozta életét (János 10:16). Ezért hát Jehova minden igaz imádója követheti Sulamit példáját a megingathatatlan szeretetben és odaadásban.
[Kép a 18—9. oldalon]
Mit tanít az Énekek éneke, milyen erényeket keressünk a jövendőbelinkben?