Józsué
7 Az izraeliták azonban hűtlenül bántak a pusztulásra szánt dolgokkal, mivel a Júda törzséből való Ákán+, aki Kármi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, elvett a pusztulásra szánt dolgokból.+ Ezért Jehova dühös lett az izraelitákra.+
2 Ezután Józsué kiküldött néhány férfit Jerikóból Aiba+, amely Bét-Aven közelében van, Bételtől+ keletre, és ezt mondta nekik: „Menjetek fel, és kémleljétek ki azt a földet.” A férfiak fel is mentek, és kikémlelték Ait. 3 Amikor visszatértek Józsuéhoz, ezt mondták neki: „Nem kell az egész népnek felmennie. Úgy 2000-3000 ember elég ahhoz, hogy legyőzze Ait. Kevesen vannak ott. Nem kell odaküldened az egész népet, mert csak kifárasztod őket.”
4 Így hát a népből mintegy 3000 férfi ment fel, de menekülniük kellett Ai emberei elől.+ 5 Ai emberei megöltek közülük 36 férfit, és a városkaputól egészen Sebárimig* üldözték őket, és még a lejtőn is vágták őket. A népnek pedig elszállt a bátorsága.*
6 Józsué és Izrael vénei erre megszaggatták a ruhájukat, arcra borultak Jehova ládája előtt, és port hintettek a fejükre. Ott voltak egészen estig. 7 És Józsué így szólt: „Ó, jaj, legfőbb Úr, Jehova! Miért hoztad el ezt a népet idáig, át a Jordánon? Azért, hogy kiszolgáltass minket az amoritáknak, és elpusztítsanak minket? Bárcsak megelégedtünk volna azzal, hogy ott maradunk a Jordán túloldalán*! 8 Bocsáss meg nekem, ó, Jehova! Mit mondhatnék most, hogy Izrael megfutamodott az ellenségei elől*? 9 Ha a kánaániták és annak a földnek az összes lakói hallanak erről, körülvesznek minket, és eltörlik nevünket a föld színéről. Mit fogsz tenni majd akkor a nagy nevedért?+”
10 Jehova így felelt Józsuénak: „Kelj fel! Miért borulsz arcra? 11 Vétkezett Izrael. Megszegték a szövetségemet+, melyről azt parancsoltam, hogy tartsák meg. Elvettek a pusztulásra szánt dolgokból,+ loptak+, és titokban a saját dolgaik közé tették azt.+ 12 Ezért az izraeliták nem tudnak majd szembeszállni az ellenségeikkel. Megfordulnak, és menekülni fognak az ellenségeik elől, mert pusztulásra lettek szánva. Nem leszek veletek, amíg meg nem semmisítitek magatok közt azt, ami pusztulásra van szánva!+ 13 Kelj fel, és szenteld meg a népet!+ Mondd meg nekik: »Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert ezt mondja Jehova, Izrael Istene: ’Pusztulásra szánt dolog van köztetek, ó, Izrael! Nem tudtok szembeszállni az ellenségeitekkel, míg el nem távolítjátok magatok közül azt, ami pusztulásra van szánva. 14 Gyűljetek össze reggel törzsenként, és az a törzs, melyet Jehova kiválaszt,+ lépjen elő családonként, és az a család, melyet Jehova kiválaszt, lépjen elő háznépenként. Ezután lépjen ki minden férfi egyenként abból a háznépből, melyet Jehova kiválaszt. 15 És azt, akit kiválasztanak, akinél a pusztulásra szánt dolog van, égessék el,+ őt és mindenét, amije van, mert megszegte Jehova szövetségét,+ és gyalázatos dolgot követett el Izraelben.’«”
16 Józsué tehát másnap korán reggel fölkelt, és összehívta Izraelt törzsenként. És Júda törzsére esett a választás. 17 Akkor előállította Júda törzsének családjait, és a zerahiták+ családjára esett a választás. Majd amikor előállította a zerahiták családját, minden férfit külön-külön, Zabdi lett kiválasztva. 18 Végül, amikor előállította Zabdi háznépét, minden férfit egyenként, Ákánra esett a választás,+ Kármi fiára, aki Zabdi fia, aki pedig Zerah fia, Júda törzséből. 19 Ekkor Józsué így szólt Ákánhoz: „Fiam, kérlek, adj tiszteletet Jehovának, Izrael Istenének, és valld be neki a bűnödet. Mondd meg nekem, kérlek, mit tettél. Ne titkold el előlem.”
20 Ákán erre így felelt Józsuénak: „Igen, én vagyok az, aki vétkezett Jehova, Izrael Istene ellen, mivel a következőket tettem: 21 Amikor megláttam a zsákmány közt egy szép sineári+ díszruhát, valamint 200 sekel* ezüstöt és egy 50 sekel súlyú aranyrudat, vágytam rájuk, és elvettem azokat. Ott vannak elrejtve a sátramban a föld alatt. A pénz alul van.”
22 Erre Józsué férfiakat küldött a sátorhoz, azok pedig odaszaladtak. A ruha ott volt elrejtve a sátorban, a pénz pedig alatta volt. 23 Kivitték azokat a sátorból, odavitték Józsuéhoz és az összes izraelitához, és odatették Jehova elé. 24 Ekkor Józsué és egész Izrael fogta Ákánt+, Zerah fiát, az ezüstöt, a díszruhát és az aranyrudat+, a fiait, lányait, bikáit, szamarait, nyájait, a sátrát és mindenét, ami az övé volt, és elvitték Akor völgyébe+. 25 Józsué akkor így szólt: „Miért hoztál ránk szerencsétlenséget*?+ Jehova is szerencsétlenséget hoz rád a mai napon!” Erre egész Izrael megkövezte őket,+ és utána elégették őket.+ Így megkövezték mindegyiküket. 26 Azután nagy kőhalmot raktak fölé, amely a mai napig megvan. Ekkor Jehova haragja lecsillapodott.+ Ezek miatt hívják azt a helyet Akor* völgyének mind a mai napig.