Nehémiás

1 Nehémiásnak*,+ Hakália fiának szavai: A 20. évben, kiszlév* hónapban Susán*+ fellegvárában* voltam. 2 Ebben az időszakban érkezett meg Hanáni+, az egyik testvérem más, Júdából való férfiakkal együtt, én pedig kérdezgettem őket a megmaradt zsidókról, akik megmenekültek a fogságból,+ és Jeruzsálemről is. 3 Ők így válaszoltak: „A tartományban megmaradtak, akik túlélték a fogságot, szörnyű és szégyenteljes helyzetben vannak+. Jeruzsálem falait lerombolták,+ kapuit pedig felégették+.”

4 Amint meghallottam e szavakat, leültem, és napokig csak sírtam és gyászoltam, böjtöltem+, és imádkoztam az ég Istenéhez. 5 Ezt mondtam: „Ó, Jehova, ég Istene, nagy és csodálatot keltő Isten, aki megtartja szövetségét, és odaadó szeretettel bánik azokkal, akik szeretik őt, és megtartják a parancsolatait,+ 6 kérlek, hallgass meg, és tekints rám, hogy odafigyelj szolgád imájára, amelyet ma mondok. Éjjel-nappal könyörgök+ hozzád szolgáidért, az izraelitákért, megvallva a bűnöket, melyeket Izrael népe követett el ellened. Vétkeztünk, én is, és apám népe* is.+ 7 Bizony gonoszul cselekedtünk veled szemben,+ amikor nem tartottuk meg a parancsolatokat, rendelkezéseket és bírói döntéseket, melyeket szolgádnak, Mózesnek adtál+.

8 Emlékezz, kérlek, a figyelmeztetésre, amelyet a szolgádnak, Mózesnek adtál*: »Ha hűtlenek lesztek, szétszórlak benneteket a népek közé+. 9 De ha visszatértek hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és engedelmeskedtek azoknak, még ha szétszórtjaitok a föld szélén lesznek is, onnan is összegyűjtöm+ és elviszem őket arra a helyre, melyet a nevemnek választottam+.« 10 Ők a szolgáid és a néped, akiket nagy hatalmaddal és erőddel* megszabadítottál*.+ 11 Ó, Jehova, kérlek, hallgasd meg szolgád imáját, és szolgáid imáját, akik gyönyörködnek abban, hogy mélységesen tisztelik* a nevedet. Kérlek, tedd sikeressé ma szolgádat, és add, hogy könyörülettel bánjon velem ez az ember!+”

Én ugyanis a király pohárnoka+ voltam.