A bibliai főbb részek kiemelése — Nehémiás 1:1—13:31

Az igaz imádat győzelmet arat

Az igaz imádat a döntő tettek és a Jehovába vetett tántoríthatatlan bizalom révén arat győzelmet. Ez a lényege Nehémiás könyvének. Élénk színekkel ecseteli ez a könyv, hogyan építették újjá Jeruzsálem falait Nehémiás bátor vezetése alatt.

A könyv válságos időszak történetét öleli fel. Olyan időszakét, amely alatt el kellett kezdődni a Messiás megjelenéséhez vezető 70 évhétnek (Dániel 9:24–27). A kezdő vers és az egyes szám első személyben megírt elbeszélés világosan bizonyítja, hogy Nehémiás a könyv írója. Ez a könyv Ezsdrás könyvének a folytatása, és az Ezsdrás által feljegyzett események után 12 évvel veszi fel újra az elbeszélés fonalát.

A beszámoló olvasásakor láthatjuk, milyen csodálatos módon irányítja Jehova az eseményeket úgy, hogy az ő akarata megvalósuljon. Azt is megfigyelhetjük, hogyan erősíti és támogatja az ő szolgáit.

Jeruzsálem nyomorúságos állapota

Olvasd el a Nehemiás 1:1—2:20 versét! Nehémiás, a perzsa király pohárnoka megtudja, hogy Jeruzsálem falai még mindig romokban hevernek, és a nép „igen nyomorúságos állapotban él”. A mélységesen megrendült Nehémiás buzgó imában kiönti szíve bánatát Jehova előtt. Szomorúsága a királynak is feltűnik, és ezzel megnyílik a lehetőség Nehémiás előtt, hogy elutazzon Jeruzsálembe, és hozzálásson a város falainak újjáépítéséhez.

◆ 1:1 — Melyik évben történt ez?

Artaxerxes (Longimanus) király uralkodásának 20. évében (2:1). Mivel ebben az elbeszélésben Kiszlév (november—december) hónap Nizán (március—április) hónap előtt szerepel, perzsa királyok nyilván az uralkodási éveiket ősztől őszig számították, vagy pedig attól az időponttól, amikor ténylegesen trónra kerültek. Megbízható történelmi bizonyítékok és beteljesedett bibliai jövendölések azt mutatják, hogy i. e. 455 az az esztendő, amikorra Artaxerxes uralkodásának 20. évében Nizán hó esik. Nehémiás beszámolója tehát i. e. 456 őszén kezdődik, a Jeruzsálem falainak újjáépítésére vonatkozó rendelet pedig i. e. 455 tavaszán látott napvilágot.

◆ 2:4 — Vajon ez az ima az utolsó percben elmondott, kétségbeesésből fakadó könyörgés volt?

Nem, mert Jeruzsálem letarolt állapota már jó ideje „éjjel és nappal” Nehémiás imádságának tárgya volt (1:4, 6). Amikor lehetőség nyílt arra, hogy Nehémiás elmondja Artaxerxes királynak a Jeruzsálem falainak felépítésére vonatkozó vágyát, Nehémiás újból imádkozott, ahogy azt már ismételten megtette. Jehova kedvező válasza abban mutatkozott meg, hogy Nehémiás megbízást kapott a város falainak felépítésére.

Tanulság a számunkra: Nehémiás Jehovától kért útmutatást. Amikor súlyos döntések előtt állunk, nekünk is ’kitartóan kell imádkoznunk’ és Jehova útmutatásával összhangban kell cselekednünk (Róma 12:12).

A fal felépül az összeesküvés ellenére

Olvasd el a 3:1—6:19 verseket! Alig kezdődött el a falak építése, az ellenség máris csipkelődni és gúnyolódni kezdett. Később azzal fenyegette az építőket, hogy megtámadja őket. Nehémiás tántoríthatatlanul így buzdítja munkásait: „A nagy és félelmetes Jehovára gondoljatok!” A munkások fele lándzsával és íjjal felfegyverezve őrködik, a többiek pedig úgy dolgoznak, hogy kéznél van a fegyverük. A fenyegetések és egyéb mesterkedések ellenére, a zsidók 52 nap alatt sikeresen befejezik a fal felépítését.

◆ 3:5 — Kik voltak azok az „előkelők”?

A Jeruzsálemtől mintegy 16 kilométerre délre fekvő Tekoa város korábbi lakói vagy a köztük levő jobb módú zsidók. Ezek az „előkelők” nyilvánvalóan túl büszkék voltak ahhoz, hogy megalázkodjanak és Nehémiás által kinevezett felvigyázók igája alatt dolgozzanak. (Vö. Jeremiás 27:11.)

◆ 4:17 — Hogyan dolgozhattak egy kézzel?

A kőműveseknek mindkét kezükre szükségük volt a munkához. Ezek a derekukra kötve viselték fegyverüket (4:18). A teherhordók azonban könnyen foghatták egyik kezükben a fegyverüket, míg az agyagot vagy a követ a vállukon vagy a fejükön egyensúlyozva vitték (1Mózes 24:15, 45).

◆ 5:7 — Miért volt helytelen a kiuzsorázás?

Ez Jehova törvényének közvetlen megszegését jelentette (3Mózes 25:36; 5Mózes 23:19). Ha a „századrészt” havonta számították fel, az évente 12 százalék kamatot jelentett (5:11). A nép már amúgy is szörnyű nélkülözésben volt az éhinség és a súlyos adók miatt, amelyeket a perzsáknak kellett fizetni (5:3, 4). A gazdagok mégis magas kamatokat számítottak fel a szegény testvéreiknek.

◆ 6:5 — Miért kellett a „nyílt levél”?

Bizalmas leveleket gyakran helyeztek el gondosan lepecsételt selyem zsákokban. Amikor Szanballat „nyílt levelet” küldött Nehémiásnak, azt valószínűleg sértésnek szánta. Mivel a „nyílt levelet” bárki elolvashatta, talán azt remélte, hogy Nehémiást ez annyira feldúlja, hogy eltávozik Jeruzsálemből és megpróbálja tisztázni magát a vádaktól. Lehet, hogy Szanballat azt is remélte: a levél pánikot kelt, és a zsidók abbahagyják a munkájukat.

Tanulság a számunkra: Soha ne tekintsük rangon alulinak a nehéz munkát és ne húzódozzunk tőle úgy, mint Tekoa város „előkelő” polgárai. Inkább teljes odaadással dolgozzunk, mint Tekoa egyszerű lakosai tették, akik kettős feladatot végeztek (Nehémiás 3:5, 27).

Az igaz imádat újjáéled

Olvasd el a 7:1—10:39 verseket! Az egész munkának egyetlen célja volt: az igaz imádat helyreállítása. Miután megszámlálták a népet, az emberek egybegyűltek, hogy meghallgassák Ezsdrást, a léviták pedig felolvassák és megmagyarázzák a törvényt. Miután így ’értelmet nyertek’, örömmel ünnepelték meg a Sátorok ünnepét. A nép böjtölt és megvallotta bűneit, majd lépéseket tettek, hogy helyrehozzák az elkövetett hibákat.

◆ 7:6 — Ez a lista miért tér el az Ezsdrás által készített listától?

Mindkét elbeszélés megegyezik abban, hogy — a rabszolgák és az énekesek kivételével — 42 360 volt a visszatértek összlétszáma (Ezsdrás 2:64, 65; Nehémiás 7:66, 67). Az egyes családoknál azonban eltérés mutatkozik a hazatértek számában. Valószínű, hogy Ezsdrás és Nehémiás különböző módszert alkalmazott a jegyzék össszeállításánál. Lehet, hogy az egyik azokat vette fel a listára, akik bejegyeztették magukat a visszatérésre, míg a másik azokat nevezte meg, akik ténylegesen hazatértek. Néhány pap, és valószínűleg mások is, képtelenek voltak megállapítani a családfájukat (7:64). Ez lehet a magyarázata annak, hogy az egyéni listák összege nem adja ki a 42 360-as számot.

◆ 8:8 — Hogyan ’magyarázták’ a törvényt?

Úgy látszik, hogy a helyes kiejtésen és szóbeli hangsúlyozáson kívül, Ezsdrás és segítőtársai meg is magyarázták és alkalmazták is a törvény alapelveit, hogy a nép jobban felfoghassa. Jehova Tanúinak az összejövetelei és bibliai kiadványai is arra szolgálnak, hogy ’megmagyarázzák’ Isten Szavát.

◆ 9:1 — Miért öltöztek az izraeliták zsákruhába és miért hintettek port magukra?

Amikor zsákruhákba öltöztek — vagyis kecskeszőrből készült sötét színű öltözékbe —, akkor a szomorúság tanújelét adták. A fejre vagy a testre történő por- vagy hamuhintés szintén a mélységes szomorúság vagy megalázkodás jele volt (1Sámuel 4:12; 2Sámuel 13:19). Ezzel a zsidók kifejezték, hogy szomorúan és alázattal elismerik bűneiket. Ezt követte az írásbeli szerződés, a bűnök bevallása, vagy „pecsétes írás” (9:38). Hasonlóképpen, nekünk is alázatosan el kell ismernünk és be kell vallanunk bűneinket, ha azt akarjuk, hogy Istenhez fűződő kapcsolatunk fennmaradjon (1János 1:6–9).

◆ 10:34 — Vajon a törvény előírta a faadományokat?

Nem, de igen sok fára volt szükség az oltár számára. A fogságból hazatértek között valószínűleg kevés nethinim volt — vagyis nem izraelita templomszolga, úgynevezett „fagyűjtögető” (Józsué 9:23, 27). A szükséges famennyiség biztosítása céljából sorsot vetettek, hogy melyik törzsi rész gondoskodjon egy adott időben a szükséges famennyiségről.

Tanulság a számunkra: „Jehova öröme” abból adódott, hogy valaki megértette Isten Szavát, saját személyére alkalmazta, és válaszolt a teokratikus vezetésre (8:10). Hasonlóképpen, Jehova Tanúi is megértik, mennyire fontos a személyes tanulmányozás, az összejövetelek rendszeres látogatása, és a szántóföldi szolgálat ahhoz, hogy megmaradjon az örömünk.

Örömteli felavatás

Olvasd el a 11:1—12:47 verseket! Ahhoz, hogy Jeruzsálem maradhasson továbbra is az igaz imádat központja, nagyobb létszámú lakosságra van szükség. Az önként jelentkezőkön felül, sorsvetéssel jelölik ki azokat, akik a városon kívüli lakosságból [minden tíz személy közül egy] a városba költöznek. Ez után kerül sor a város falainak felavatására ünnepélyes körmenetben. Nagy áldozatokat mutatnak be, és messzire elhallatszik az ünneplő tömeg örömujjongása.

◆ 11:2 — Miért „áldottak” az önként jelentkezők?

Az örökség ott hagyása és a Jeruzsálembe költözés bizonyos költségekkel és hátrányokkal járt. A városlakók azonkívül különféle veszélyeknek is kitették magukat. Ilyen körülmények között a többiek úgy tekinthették az önként jelentkezőket mint dicséretre méltó egyéneket, és kétségkívül azért imádkoztak, hogy Jehova áldja meg őket.

◆ 12:27 — Mikor történt meg a városfalak felavatása?

A falak felépítése i. e. 455-ben a hatodik, vagy Elul hónap 25. napján fejeződött be, és a következő hónapban nagyszabású összejövetelt tartottak (6:15; 8:2; 9:1). A felavatás az összejövetel örömteli csúcspontjaként, valószínűleg annak folyamán történt meg.

Tanulság a számunkra: A készséges szellem és a Jehova iránti hála kifejezése dalban és zenében, mindenkor szívet vidámító dolog. Manapság, a kongresszusokon és egyéb alkalmakkor, Jehova Tanúi szívesen végeznek önkéntes szolgálatot mások javára, és szívből éneklik Isten dicséretét.

Az eltávolított tisztátalanság

Olvasd el a 13:1—31 verseket! Miután visszatért a perzsa királyi udvarnál tett látogatásáról, Nehémiás döbbenettel értesült arról, ami a távollétében történt. Azonnal intézkedett, hogy helyreigazítsa a dolgokat.

◆ 13:3 — Kikből állt ez a „vegyes tömeg”?

A „vegyes tömeg” nyilván olyan idegeneket is magában foglalt, mint a moabiták, az ammoniták, valamint az idegenek félig izraelita fiai (13:1, 2). Ezt látszik igazolni az a tény is, hogy korábban a zsidók elbocsátották idegen feleségeiket, valamint azok fiait (Ezsdrás 10:44). A zsidók most újra idegen feleségeket vettek maguknak, ami szükségessé tette, hogy kizárják a közösségből ezeket az asszonyokat és leszármazottaikat, sőt magából az országból is elbocsássák őket, és így megfosszák a Jehova népénél szokásos imádat kiváltságaitól (Nehémiás 13:23–31).

Tanulság a számunkra: A visszaeső zsidók figyelmeztető példát jelentenek mindannyiunknak. Mindig ébereknek kell lennünk, nehogy az anyagiasság, kurrupció, és a hitehagyás legyen úrrá rajtunk.

Nehémiás könyve ismételten hangsúlyozza azt az alapelvet, amely szerint „ha Jehova nem építi a házat, hiába dolgoznak azon keményen annak építői (Zsoltárok 127:1). Számunkra az alapvető tanulság az, hogy minden vállalkozásunkban csak akkor leszünk sikeresek, ha Jehova áldása van a munkánkon. Ez az áldás pedig attól függ, hogy az igaz imádat áll-e az első helyen az életünkben.