2Krónikák

6 Salamon ekkor így szólt: „Jehova, azt mondtad, hogy a sűrű homályban kívánsz lakni.+ 2 Én fölépítettem neked egy fenséges házat, szilárd helyet, hogy ott lakj örökké.+”

3 A király akkor a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész gyülekezetét, miközben Izrael egész gyülekezete állt.+ 4 Így szólt: „Dicsőség Jehovának, Izrael Istenének, aki ígéretet tett* apámnak, Dávidnak, és teljesítette, ezt mondva: 5 »Attól a naptól fogva, hogy kihoztam népemet Egyiptom földjéről, Izrael egyik törzséből sem választottam várost, hogy ott házat építsenek nevem tiszteletére;+ nem választottam férfit sem, hogy népem, Izrael vezetője legyen. 6 De Jeruzsálemet kiválasztottam,+ hogy ott legyen a nevem, és kiválasztottam Dávidot népem, Izrael fölé.+« 7 Apámnak, Dávidnak szíve vágya volt, hogy házat építsen Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére.+ 8 Jehova azonban ezt mondta apámnak, Dávidnak: »Szíved vágya volt, hogy házat építs nevem tiszteletére, és jól tetted, hogy erre vágytál szívedben. 9 Ám nem te fogod megépíteni a házat, hanem a fiad, aki tőled* származik. Ő épít majd házat a nevem tiszteletére.+« 10 Jehova valóra váltotta az ígéretét azzal, hogy apámnak, Dávidnak a helyébe léptem, és Izrael trónján ülök,+ ahogy Jehova megígérte.+ Továbbá házat építettem Jehova, Izrael Istene nevének a tiszteletére, 11 és elhelyeztem ott a ládát, amelyben a két kőtábla van, mely Jehova szövetségét tartalmazza.+ Ezt a szövetséget Izrael népével kötötte.”

12 Majd Salamon odaállt Jehova oltára elé Izrael egész gyülekezete előtt, és kitárta a kezeit.+ 13 (Salamon ugyanis készített egy rézemelvényt, és elhelyezte azt az udvar*+ közepén. A rézemelvény 5 könyök* hosszú, 5 könyök széles és 3 könyök magas volt, Salamon pedig ezen állt.) Letérdelt Izrael egész gyülekezete előtt, kitárta kezeit az ég felé,+ 14 és így szólt: „Ó, Jehova, Izrael Istene! Nincs hozzád fogható Isten sem az égben, sem a földön. Megtartod a szövetséget, és odaadó szeretettel bánsz szolgáiddal, akik teljes szívükkel szolgálnak téged.+ 15 Beváltottad, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél.+ Megígérted, és a mai napon teljesítetted.+ 16 Most pedig, ó, Jehova, Izrael Istene, váltsd be, amit szolgádnak, Dávidnak, az én apámnak ígértél, amikor ezt mondtad: »Mindig lesz leszármazottad, aki Izrael trónján fog ülni, ha a fiaid ügyelni fognak arra, hogy a törvényem szerint éljenek,+ mint ahogy te is akaratommal összhangban éltél.«+ 17 Most tehát, ó, Jehova, Izrael Istene, kérlek, teljesítsd az ígéreted, amelyet szolgádnak, Dávidnak tettél!

18 De vajon Isten csakugyan a földön lakik az emberekkel?+ Hiszen még az ég, sőt az egeknek egei sem elég nagyok ahhoz, hogy ott lakjál.+ Hát mennyivel kevésbé ez a ház, amelyet én építettem!+ 19 Most azért, ó, Jehova Istenem, figyelj oda szolgád imájára és kegyedért való könyörgésére, és hallgasd meg segítségért való kiáltását, és az imát, amellyel hozzád fordul a te szolgád. 20 Bárcsak éjjel-nappal figyelnél e házra – a helyre, amelyről azt mondtad, hogy odahelyezed a neved+ –, hogy meghallgasd az imát, amellyel e felé a hely felé fordulva imádkozik a te szolgád. 21 Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek az esdeklését, amikor e felé a hely felé fordulva imádkozik.+ Halld meg lakhelyedről, az égből.+ Halld meg, és bocsáss meg!+

22 Ha valaki vétkezik az embertársa ellen, és esküre kötelezik,* és az eskü* alapján felelősségre vonható, és amíg az eskü* alatt van, eljön oltárod elé ebbe a házba,+ 23 akkor te halld meg az égből, cselekedj, és ítéld meg szolgádat. Fizess meg a gonosznak, és büntesd meg őt a tettei szerint,+ az igazságost pedig nyilvánítsd ártatlannak*, és jutalmazd meg őt igazságossága szerint.+

24 Ha néped, Izrael vereséget szenved az ellenségtől, mert folyton vétkezett ellened,+ de visszatér hozzád, és magasztalja nevedet,+ imádkozik+, és kegyedért könyörög előtted ebben a házban,+ 25 akkor te halld meg az égből,+ és bocsásd meg néped, Izrael bűnét, és hozd vissza őket a földre, amelyet nekik és ősapáiknak adtál.+

26 Ha bezárul az ég, és nem esik az eső,+ mert folyton vétkeztek ellened,+ de imádkoznak e felé a hely felé fordulva, magasztalják a nevedet, és megtérnek bűnükből, mert megaláztad* őket,+ 27 akkor te halld meg az égből, és bocsásd meg szolgáidnak, népednek, Izraelnek a bűnét, mert te oktatod őket a jó útra, amelyen járniuk kell.+ Adj esőt földedre,+ amelyet örökségül adtál népednek.

28 Ha éhínség tör ki az országban,+ ha járványos betegség+ lesz, ha perzselő hőség, üszög,+ sáskaraj vagy szöcskék* támadnak,+ vagy ha ellenségeik a földjük bármelyik városát* ostrom alá veszik,+ vagy bármilyen más csapás vagy betegség legyen is,+ 29 bármilyen imát mondjon is,+ bármilyen kéréssel könyörögjön is kegyedért+ egy ember vagy a te egész néped, Izrael (mert mindegyikük ismeri a maga csapását és fájdalmát)+, amikor kitárják kezeiket e ház felé,+ 30 akkor te halld meg az égből, lakhelyedről,+ és bocsáss meg!+ Fizess meg mindenkinek a tettei szerint, mert ismered a szívüket (egyedül te ismered igazán jól az ember szívét).+ 31 Így tiszteletteljes félelemmel lesznek irántad, a neked tetsző úton járva minden napon, amíg csak azon a földön élnek, amelyet ősapáinknak adtál.

32 Az idegent is, aki nem tartozik népedhez, Izraelhez, de eljön messze földről a te nagy neved*,+ erős kezed és kinyújtott karod miatt, eljön, és imádkozik e ház felé fordulva,+ 33 őt is hallgasd meg az égből, lakhelyedről, és tedd meg mindazt, amit kér tőled az idegen. Így a föld összes népe megismeri a nevedet,+ és mélységesen tisztelni* fog téged, ahogy néped, Izrael, és megtudják, hogy a te nevedet viseli ez a ház, amelyet építettem.

34 Ha elküldöd valahová népedet, hogy harcoljon ellenségei ellen,+ és imádkozik+ hozzád e felé a város felé fordulva, amelyet választottál, és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem,+ 35 akkor halld meg az égből imáját és kegyedért való könyörgését, és szolgáltass neki igazságot.+

36 Ha vétkeznek ellened (mert nincs ember, aki ne vétkezne)+, és megharagszol rájuk, és kiszolgáltatod őket az ellenségnek, és azok fogságba viszik őket egy közeli vagy távoli földre,+ 37 de észhez térnek azon a földön, ahova fogságba vitték őket, és visszatérnek hozzád, és kegyedért könyörögnek azon a földön, ahol foglyok, ezt mondva: »Vétkeztünk, hibáztunk, és gonoszul cselekedtünk«,+ 38 és teljes szívükkel,+ teljes lelkükkel* visszatérnek hozzád azon a földön, ahová fogságba vitték őket,+ és imádkoznak a földjük felé fordulva, amelyet ősapáiknak adtál, a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál,+ és a ház felé fordulva, amelyet neved tiszteletére építettem, 39 akkor halld meg az égből, lakhelyedről imájukat és kegyedért való könyörgésüket, és szolgáltass nekik igazságot.+ Bocsáss meg népednek, amely vétkezett ellened.

40 Most azért, ó, Istenem, bárcsak odafigyelnél, és meghallgatnád az imát, amely ezen a helyen* hangzik el!+ 41 Most tehát menj fel, ó, Jehova Isten, a nyugvóhelyedre, te és a láda, mely hatalmadat mutatja! Ó, Jehova Isten, add, hogy papjaid megmutassák, hogy tőled jön a megmentés,* és örüljenek a jóságodnak, akik hűségesek hozzád!+ 42 Ó, Jehova Isten, ne fordulj el felkentedtől*+! Bárcsak megemlékeznél Dávid, a te szolgád iránti odaadó szeretetedről!”+