Fiatalok kérdezik:

Serdülőkori terhesség — Mit tegyen egy lány?

A tizenévesek körében a terhesség és abortusz problémája világméreteket ölt. És jóllehet olvasóink zöme keresztény fiatal, akik bölcsen tartózkodnak a házasság előtti nemi élettől, de az Ébredjetek! olvasói között milliószámra vannak olyanok is, akik eltérő családi vagy társadalmi környezetben nőttek fel. A következő fejtegetések azoknak a fiataloknak kívánnak segítséget nyújtani, akik leányanyaként néznek szembe a gyermekszülés problémájával, ugyanakkor szeretnénk kiemelni, milyen tragikus következményei vannak a házasság előtti nemi életnek.

„TERHES lettem 15 évesen” — mondta Ann. „Nem tudtam, mitévő legyek — abortuszhoz folyamodjak, vagy örökbe fogadtassam gyermekemet másvalakivel, vagy valami mást tegyek.” Ann csupán egyike annak a több mint egymillió leánynak az Egyesült Államokban, aki abban az évben terhes lett.

Bár néhány tragikus esetben egy leány nemi erőszak folytán esik teherbe, de a tizenévesek körében a terhesség rendszerint úgy következik be, hogy a leány önként vesz részt a házasság előtti nemi viszonyban.a Mindenesetre egy leánykori terhesség több kínos választási lehetőség elé állítja a lányt: Férjhez menjen-e? Örökbe fogadtassa-e a gyermeket? Vagy talán az abortusz a megoldás? Természetes, hogy a gyermeknemzéshez ketten kellenek, és minden törvény szerint a gyermek apja köteles saját felelősségének terhét hordozni. (Lásd a bekeretezett részt!) Sajnos a legtöbb esetben a lány (talán szülei segítségével) kénytelen maga dönteni e nehéz helyzetben. És döntése maradandó hatással van fizikai, érzelmi és szellemi jólétére, de magzatának helyzetére is.

’Összeházasodjunk-e?’

Sokan esetleg úgy gondolják, hogy ha a gyermek édesapja feleségül veszi a lányt, ezzel minden tökéletesen megoldódik. Végtére is a lány és családja így elkerülheti a közbotrányt, és lehetővé válna, hogy a gyermeknevelésben mindkét szülő részt vegyen. De a házasság nem csodaszer. Először is, csak az Istennek tetsző megbánás törölheti el Isten szemében a bűnt.b (Ésaiás 1:16, 18.) Ezenkívül a házasságba történő menekülés valójában megnövelheti a leány gondjait. Mivel a fiú is és a leány is még az „ifjúi virágzás idejében” van, még nem lehet meg bennük a megfelelő érzelmi érettség ahhoz, hogy sikeressé tegyék a házasságot. (1Korinthus 7:36.) Valószínűleg a fiú nem igazi keresztény, és így nem megfelelő partner mint házastárs. (1Korinthus 7:39.)

Dr. Arthur Elster a továbbiakban megjegyzi: „A túl korai házasság gyakran arra készteti ezeket az apákat, hogy kimaradjanak az iskolából és így jelentős foglalkozási hátránnyal indulnak az életben.” Az ebből eredő anyagi nehézségek képesek tönkretenni a házasságot. Valóban, egyes tanulmányokból az derül ki, hogy a házasság előtti terhesség miatt kötött házasságok 50—75 százaléka válással végződik!

A házasság komoly lépés, ezért nem szabad elhamarkodni. (Zsidók 13:4.) Kellő mérlegelés után valószínűleg minden érdekelt személy egyetért abban, hogy a házasság nem lenne bölcs dolog, és a leány jobban fel tudná nevelni gyermekét otthon, családjának segítségével, mint egy olyan házasságban, amely tele van problémákkal.

Terhességmegszakítás — a Biblia nézete

Az egyik fiatal lány ezt mondta: ’Sok mindent szeretnék megvalósítani az életben, és a kisbaba sehogy se illik bele.’ Ezért csupán az Egyesült Államokban közel félmillió lány választja az abortuszt. De vajon jogos-e, illetve becsületes dolog-e kioltani egy gyermek életét csupán azért, mert ’nem illik bele’ az illető terveibe?

Jegyezzük meg, mit mond a Biblia a 2Mózes 21:22, 23. versében a meg nem született gyermekek életéről: „Ha férfiak verekednek egymással, és úgy megütnek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de halálos baleset nem történik, akkor a vétkesnek kártérítést kell fizetnie . . . Ha azonban halálos baleset történik, [akár az anya, akár a meg nem született gyermek esetében], akkor lelket adj lélekért.” Igen, a meg nem született gyermek megölését gyilkosságnak tekintették!

Tény, hogy egyes orvosok állítása szerint a meg nem született gyermek még csak magzat, vagy magzati képződmény — tehát nem személy. Isten viszont másként vélekedik. Isten már az embriót is önálló lénynek, élő embernek tekinti! (Zsoltárok 139:16.) Elvetetheti-e valaki gyermekét művi úton úgy, hogy közben megmaradjon Isten kegyében, annak az Istennek a kegyében, aki „életet ad mindenkinek”? (Cselekedetek 17:25).

A Growing Into Love című könyv a továbbiakban így érvel az abortusz ellen: „Bár a fogamzás következményeit megpóbálják leegyszerűsíteni egy esetleges abortusszal, a terhesség megszakítása rendszerint nagyon nyugtalanító a nő számára, és lelkileg nagyon felzaklatja őt . . . A tizenéves . . . lehet, hogy elhiszi, hogy a magzat egyszerűen csak — magzat . . . De bármilyen legyen is a jogi magyarázat, legbensőbb énjében nem tud szabadulni attól a gondolattól, hogy a benne megfogant magzatnak lett volna lehetősége az életre.”

Egy Linda nevű fiatal lány ezt el is ismerte. Attól való félelmében, hogy terhessége szégyent hoz majd családjára, elvetette gyermekét. A műtét után így emlékezik vissza: „Oly erősen remegtem, hogy nem tudtam erőt venni magamon. És ekkor sírva fakadtam, és hirtelen belém hasított a felismerés, mit is tettem valójában. Kioltottam saját, meg nem született gyermekem életét. Meggyilkoltam egy másik emberi élőlényt!” Miként vélekedik most Linda az abortuszról? „Életem legsúlyosabb ballépése volt.”

‘Nem tudom neki megadni a legjobbat’

Egyes leányanyák gyermekük örökbefogadtatása mellett döntenek. Gyakran éreznek úgy, miként Heather, az a lány, akinek szavait a Seventeen folyóirat idézte: „Elég bajom van néha saját magammal is, nem beszélve egy kisgyermekről. Odavagyok a gyerekekért, szeretem a kisbabákat, de azt is tudtam, hogy nem tudnám gyermekemnek megadni a legjobbat.”

Igaz, jobb egy gyermekről lemondani örökbefogadó szülők javára annál, mintha abortusszal véget vetnének az életének. De el kell ismerni, hogy egy gyermek felnevelése egy fiatal és tapasztalatlan egyedül álló lány számára valóban ijesztő feladatnak látszik. Így nyilatkozott az egyik leányanya az Ébredjetek!–nek: „Nagy-nagy felelősséget jelent egyedül vállalni a gyermeknevelést, és ez sokszor nagy lemondással jár.” Persze arról se feledkezz meg, hogy Isten a szülőt teszi felelőssé ’az övéiről való gondoskodásért’ (1Timótheus 5:8). A legtöbb esetben legjobb, ha a lány saját maga neveli fel gyermekét.

A cikk elején említett Ann bölcsen választott, jóllehet nem a legkönnyebb megoldást választotta. „Elhatároztam, hogy megtartom a gyermeket” — mondja. „Szüleim segítettek nekem és még most is segítenek.” Biztos, hogy fáradságos feladat egyedül felnevelni egy gyermeket. De nem lehetetlen és sok fiatal anya igen jó szülőnek bizonyul. Ez főleg akkor van így, ha a leányanya imádságos szellemben elhatározza, hogy gyermekét „Jehova fegyelmezése és szellemi szabályozása szerint” neveli fel”c (Efézus 6:4). Az örökbefogadó szülők lehet, hogy anyagi téren több mindent tudnak biztosítani a gyermeknek. De vajon meg tudják-e adni a gyermeknek azt a szellemi útmutatást, amire szüksége van, hogy szeresse az igaz Istent, Jehovát? (5Mózes 6:4–8.)

Arról se feledkezz meg, hogy bár mint gyermekét egyedül nevelő szülő nem tudsz mindent megadni gyermekednek anyagi téren, de olyasmit adhatsz neki, ami ennél sokkal többet ér: szeretetet. „Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör [„a legfinomabb étel”, Today’s English Version szerint], ahol gyűlölet van” (Példabeszéd 15:17).

Természetesen igen sok szükségtelen szenvedésnek lehet elejét venni, ha valaki nem követ el paráznaságot.d De ha egy lány megbotlott e tekintetben, nem kell azt a következtetést levonnia, hogy most már vége az életének. Bölcs eljárással elkerülheti, hogy hibát hibára halmozzon, és még kiaknázhatja ezt a helyzetét is. Valóban segítséget és tanácsot kaphat magától Istentől, ’aki nagyvonalúan megbocsát’ azoknak, akik elhagyják helytelen útjukat (Ésaiás 55:7).

[Lábjegyzetek]

[Kiemelt rész a 26. oldalon]

Serdülőkori terhesség — Következmények a fiúk számára

Félelmükben — vagy éppen önző közömbösségükben — egyes fiúk, akik házasságon kívül nemzettek gyermeket, megpróbálnak teljesen kibújni felelősség alól. Az egyik fiú, akinek barátnője terhes lett, ezt mondta: ’Nem megmondtam neked, hogy vigyázz!’

Szerencsére a fiúk többsége, úgy tűnik, hogy legalábbis részben törődni akar gyermekével. Amikor a házasság nem látszik tanácsosnak (és ez a gyakori eset), legtöbben hajlandók anyagilag besegíteni. Egyesek még azt is felajánlják, hogy részt vesznek a gyermek naponkénti gondozásában. Az ilyen erőfeszítések nem nagyon tartósak, félbeszakadnak vagy azért, mert a fiú keveset keres, vagy azért, mert nincs kellő türelme a gyermekhez és nem tudja, hogyan elégítse ki egy kis csecsemő igényeit.

Másrészt, a lány szülei olykor hevesen ellenzik a fiú odajárást lányukhoz, félve attól, hogy lányuk újra visszaesik a helytelen nemi kapcsolatba — vagy egy korai házasságot köt. Az is előfordulhat, hogy megvonják a fiútól a jogot a gyermekkel kapcsolatos mindennemű döntésben, és talán arra kényszerítik, hogy tehetetlenül nézze, amint abortusz útján elveszik gyermekét, vagy benyújtják az örökbefogadási kérelmét, ami végül is minden esélytől megfosztja, hogy köze legyen az általa nemzett gyermek életéhez. Másrészt egy fiúnak lehet, hogy megengedik, hogy kinyilvánítsa apai érzéseit gyermeke iránt, de számítani lehet arra, hogy ez a kötelék kegyetlenül megszakad, ha a lány férjhez megy és egy másik férfi veszi át az apai szerepet.

Nem kétséges, hogy a fiúapák is súlyos árat fizetnek meggondolatlan lépésükért. Egy 16 éves fiúapa ezt mondja: „Sok érzés kavarog bennem, amin nem tudok eligazodni. Olyan ez, mintha azért könyörögnél, hogy visszakerülj oda, ahol azelőtt voltál, de valahogy mégsem mehetsz oda vissza” (“Teen” folyóirat, 1984. november).