A Biblia nézőpontja
Miért tanulmányozzuk a Bibliát?
A BIBLIÁT elejétől a végéig elolvasni nem kis feladat. Sikerült-e már egyszer vagy esetleg többször is végigolvasnod? Sokan jogosan büszkék arra, hogy már megtették ezt. Azon a listán, amelyen felsoroljuk, milyen dolgoknak biztosítunk elsőbbséget az életünkben, a Biblia olvasására szánt időnek az elsők között — vagy éppenséggel az első helyen — kell szerepelnie. Milyen okból? Azért, hogy megismerjük a történelem folyamán a legnagyobb példányszámban elterjesztett könyv alapgondolatait, annak az egyetlen olyan könyvnek a gondolatait, amely joggal jelenti ki, hogy Istentől ihletett (2Timótheus 3:16).
Természetesen többre is törekedhetünk, mint egyszerűen csak elolvasni a Bibliát és főbb gondolatait megismerni. Vajon az a vágyad, hogy elnyerd Isten tetszését és teljesen a hasznodra fordítsd e szent könyv tanításait? Ha igen, akkor kövesd Pál apostol tanácsát, aki ezt mondta a fiatal Timótheusnak: „Legyen gondod a nyilvános felolvasásra, a buzdításra és a tanításra. Elmélkedj ezekről, mélyedj el bennük, hogy előmeneteled nyilvánvaló legyen mindenki előtt. Állandóan ügyelj magadra és a tanításra. Maradj meg ezekben, mert ha ezt teszed, megmented mind magadat, mint a te hallgatóidat” (1Timótheus 4:13, 15, 16).
Amikor így elmélkedünk a bibliai tanításokon és elmélyülünk bennük, az többet foglal magában, mintha egyszerűen csak elolvasnánk a Szentírást. A Biblia olvasása önmagában még nem biztosíték arra, hogy a belőle nyert információt képes az egyén megfelelően felhasználni; mint ahogy az emberi agy működéséről olvasottak sem képesítik őt arra, hogy agysebésszé váljon. Ezért szívleld meg Pál Timótheusnak adott további tanácsát is: „Tégy meg mindent, hogy Isten előtt elismerten állj, mint olyan munkás, akinek semmiben sem kell szégyenkeznie, aki helyesen fejtegeti az igazság szavát” (2Timótheus 2:15).
A megértés távlatait nyitja meg
Annak elsajátítása, hogy valaki Isten Szavát ügyesen tudja fejtegetni, tanulmányozást kíván. Ha valaki gondosan tanulmányozza a Bibliát, megfigyeli, mit mond, felfogja az értelmét, az idézeteket a szövegösszefüggéssel együtt olvassa, megérti a történelmi kort, akkor az éleslátás nem remélt távlatai nyílnak meg előtte. Ekkor kezdi tulajdonképpen személyesen a maga javára fordítani Isten Szavát.
Nézzünk egy példát arra, hogy csupán egyetlen szövegrész felolvasása a Szentírásból nem adja vissza a mondanivaló értelmét, ha nem olvassuk hozzá a szövegösszefüggést is. A Cselekedetek 17:11. versében a Thessalonikától nem messzire eső Berea görög városka lakóiról ezt olvashatjuk: „Az utóbbiak nemesebb gondolkodásúak voltak, mint a thessalonikabeliek, mert a beszédet a legnagyobb készséggel fogadták, naponta gondosan kutatva az Írásokat, hogy vajon úgy vannak-e ezek a dolgok.”
Az első pillanatban úgy következtethetnénk, hogy a bereai keresztények lelkiismeretesebben olvasták az Írásokat, mint a thessalonikabeliek. De figyeljük meg, hogy a Cselekedetek 17:10. vers szerint Pál és Silás, mihelyt megérkeztek Bereába, máris a „zsidók zsinagógájába” mentek, és Isten Szavát hirdették. A 12. vers pedig elmondja, hogy ’sokan [a zsidók közül] hívőkké lettek’. Ez a vers segít abban, hogy az előzőtől eltérő következtetést vonjunk le. A szent beszámoló ugyanis elmondja, hogy nem a két város keresztényeit hasonlítja össze az író, hanem a két városban élő zsidókat.
Továbbá észrevetted-e, mi tette a bereaiakat nemesebb gondolkodásúakká? Az, hogy buzgón vizsgálták az Írásokat. Archibald Thomas Robertson professzor a Word Pictures in the New Testament című könyvében e szavakról ezt írta: „Pál itt is részletesen kifejtette az Írásokat minden nap a zsidóknak, miként Thessalonikában is, de a bereaiak ahelyett, hogy az új ismereteket ellenérzéssel fogadták volna, személyesen megvizsgálták (anakrino jelentése: átrostálni, gondosan és pontosan megvizsgálni, miként a bírósági tárgyalásokon . . .) az Írásokat.” Vizsgálódásuk nem felszínes volt. A bereai zsidók alaposan megvizsgálták, hogy igazak-e Pál és Silás szavai, amiket az Írásokból Jézusról, a rég megígért Messiásról tanítottak.
Ezért az ősi bereaiak példáját követve, nekünk is nemcsak olvasnunk, hanem tanulmányoznunk is kell Isten Szavát — „gondosan kutatva az Írásokat” —, hogy felfogjuk az olvasott írásszövegek igazi jelentését. Ily módon elmélyülhet a Biblia iránti nagyraértékelésünk és Timótheushoz hasonlóan mi is ’megmenthetjük mind magunkat, mind a mi hallgatóinkat’. Miért? Mert a Szentírás olvasása mellett tanulmányoztuk is azt azért, hogy engedelmesen a tanultak szerint járjunk el (Példabeszédek 3:1–6).
Az igazi értékek és a prófécia forrása
Vizsgáljunk meg még két okot, amely a Biblia tanulmányozása mellett szól. A Biblia páratlan az erkölcsi és etikai értékek tanítása tekintetében. Sok évvel ezelőtt egy amerikai pedagógus megjegyezte: „Véleményem szerint a Biblia ismerete főiskolai végzettség nélkül értékesebb, mint a főiskolai végzettség Biblia nélkül.” A bibliaismeret akkor válik a te kincseddé, ha azzal a céllal kutatod a Szentírást, hogy a tanításait és az előírásait alkalmazd a mindennapi életedben abból a célból, hogy az jobb embert formáljon belőled, olyan embert, ’aki helyesen fejtegeti az igazság szavát’ (2Timótheus 2:15; Példabeszédek 2:1–22).
Ezenkívül a Bibliában olyan isteni ihletésű próféciák találhatók, amelyek a történelem során már beteljesedtek és olyanok is, amelyek a mi századunkban fognak beteljesedni. Ha ezeket a bibliai próféciákat kutatjuk, megérthetjük a világ jelenlegi állapotának — a háborúknak, az éhínségeknek, a tönkrement családi életeknek, az erőszakcselekményeknek — az okát és azt is, miként kerülhetjük el, nehogy tőrbe essünk ezen fenti dolgok miatti aggodalmaskodás következtében (Lukács 21:10, 11, 25–28). Így Isten válaszai által felvilágosultakká válunk a jelenlegi bajokat illetően, hiszen e válaszok feltárják, hol tartunk az idők áramlatában és miként tervezhetünk eredményesen a jövőre. Ezek a válaszok a ’hű és értelmes felkent rabszolga’ osztályon mint csatornán keresztül érkeznek hozzánk; ez az osztály az Őrtorony Társulatot használja fel kiadói szervezeteként (Máté 24:45–47; 2Péter 1:19).
A Zsoltárok 119:105 ezt mondja: „A te szavad lábam lámpása és ösvényem világossága.” Azok tehát, akik rendszeresen kutatják a Bibliában található bölcsesség szavait és életükben alkalmazzák is azokat, azok között lesznek, akik megértik Isten akaratát és szándékát, és megvilágított ösvényen haladnak, amely átvezeti őket a jelenlegi erkölcsi ingoványon.