Azok a bámulatos erszényesek a világ végéről

Az Ébredjetek! ausztráliai tudósítójától

TULAJDONKÉPPEN mit foglal magában az, hogy erszényes állat, és mitől olyan bámulatos?

Egyszerűen szólva az erszényes állatok az emlősök egyik típusát alkotják; meleg vérű állatok, melyek szoptatják kicsinyeiket. A legtöbb emlőstől eltérően azonban a nőstény erszényeseknél vemhessé válásuk idején nem alakul ki méhlepény a méhükben. Apró, csukott szemű kicsinyeket hoznak világra, majd szoptatni kezdik őket és egy külső zsebben helyezik biztonságba őket. Ezért az erszényes állatok [angolul: marsupial] alapjában véve zsebbel rendelkező emlősök, mert a latin marsupium szó jelentése „erszény” vagy „zseb”.

A kenguru valójában csupán egyike a körülbelül 250 fajta erszényes állatnak. Élnek máshol is erszényesek, nemcsak Ausztráliában, de nem sok helyütt. Erszényes például az észak-amerikai oposszum, és találhatók erszényesek Dél-Amerikában is. De a világ legtöbb erszényese Ausztráliában és környékén él; mintegy 175 félét azonosítottak ezen a területen. Összesen 45 kenguru faj él Ausztráliában, de az óriás vörös kenguru a legismertebb. Ez valamennyi erszényes közül a legnagyobb, súlya elérheti a 90 kilogrammot, és két lábra állva magasabb a legtöbb embernél. Nősténye azonban kékesszürke színű és sokkal kisebb.

A kenguruk egyetlen szökkenéssel 11 métert tudnak ugrani. Némelyikük — a mérések szerint — elérte az óránkénti 64 kilométeres sebességet, és több mint 3 méter magas kerítéseket is átugrottak. Ez az óriás vörös és a némileg kisebb szürke kenguru megtalálható a kontinens legtöbb részén. Jól ismert és izgalmas látványt jelentenek a turisták számára, akik keresztülhajtanak a bozótos területeken, sőt az Ausztrália belsejében fekvő száraz pusztaságon is. A kenguruk társas lények és általában csordában élnek.

Látványos szülés

Az erszényesek életének talán legbámulatosabb időszaka a szülés és a kicsi gondozása. A kenguruk a legtipikusabb erszényesek. A párzás után mindössze 33—38 nap telik el a kengurubébi születéséig. Az újszülött bébi azonban nagyon kicsi, inkább még embrió: piciny, bab alakú teremtmény, körülbelül 0,75 g súlyú, kisebb, mint a kisujjad hegye és majdnem teljesen átlátszó.

Rögtön azután, hogy megszületett, „kimászik” anyja méhéből annak szőrébe. Majd karmokkal ellátott piciny mellső lábát használva 15 cm-t küszködik, hogy eljusson az anya erszényébe. Ott összekapcsolódik a négy csecsbimbó egyikével, amely megduzzad a szájában. Ezen az életet biztosító csatornán keresztül kapja az összes szükséges táplálékot és az elkövetkező öt hónapot ebben a kényelmes gyermekszobában tölti, mielőtt kidugja onnan először a fejét.

Körülbelül hat hónapos korában teszi meg a kis joey (így hívják a kengurubébiket) első puhatolódzó lépéseit a külvilágban, de gyakran visszatér az erszénybe táplálékot és biztonságot keresni. Végül azonban az anya úgy dönt, hogy a joey már túl nagy az erszényhez, és nem engedi többé visszaszökdécselni oda. Amikor 18 hónapos lesz, teljesen függetlenné válik az anyjától.

Egy másik bámulatos jelenség, hogy az anyakenguru egyszerre kétfajta tejet állít elő. Rögtön az első joey megszülése után újra párzik. Az újonnan fogant embrió szunnyadó állapotban marad mindaddig, amíg az első joey el nem kezd rövid kirándulásokra kimászkálni az erszényből. Aztán megszületik a második pici joey és összekapcsolódik egy másik csecsbimbóval az erszényben.

A nagyobb joey azonban még mindig kap tejet eredeti csecsbimbójáról. Tovább bonyolítja a dolgokat, hogy az új, embriószerű joey-nak másféle tejre van szüksége. Ez azonban nem jelent nehézséget, mert az ő csecsbimbóján keresztül az anya képes magas cukortartalmú tejjel ellátni, míg nagyobb testvére számára továbbra is gondoskodik magas fehérje- és zsírtartalmú tejről abból a csecsbimbóból, amelyre ő eredetileg csatlakozott!

Noha általában nem agresszív természetű állatok, a hímek időnként verekednek egymással és olyankor bokszoló ellenfeleknek látszanak. Gyakran csak két fiatalabb hím próbálja ki így az erejét. Máskor azonban két felnőtt hím küzd ököllel — valósággal bokszolnak egymással egy választott nőstényért! Ezek a küzdelmek egészen komolyak lehetnek, mivel a versengő kérők mellső lábukkal karmolják, hátsó lábukkal pedig durván rugdossák egymást.

Az elragadó koala — egy másik bámulatos erszényes

Majdnem olyan jól ismert, mint a kenguru, és éppen olyan gyakran szerepel az ausztráliai útifüzetekben a legformásabb erszényes — a koala. Ez a kicsiny teremtmény kizárólag fán lakik és főleg éjszaka jár-kel. Külseje miatt gyakran medvének nézik és ezért nevezik olykor tévesen koalamackónak. Ám semmiféle rokonságban sincs a medvék családjával; nem is oposszum- vagy majomféleség. Ő igazán páratlan. Igen, a koaláknak mindössze egyetlen faja van és csupán Ausztrália keleti államaiban honosak.

A koala bájos tulajdonságait: szelídségét, kedves megjelenését, ragyogó gombszemecskéjét, puha gumiszerű orrocskáját és szinte állandóan csodálkozó arckifejezését lehetetlen szavakba foglalni. Nem nagy testű állatok, 60 cm magasra nőnek és súlyuk 8—14 kg között mozog.

A koalabébi úgy születik, ahogy a legtöbb erszényes, attól eltekintve, hogy a koalaanyának hátrafelé nyíló erszénye van. Az újszülött hat hónapig marad az erszényben, majd amikor végül kimerészkedik, rácsimpaszkodik az anyja hátára, miközben az szorgalmasan járkál a fákon ízletes levelek után kutatva.

Páratlan emésztőrendszer

A koalák válogatósak. Kizárólag az eukaliptuszfa leveleit hajlandóak elfogyasztani. És nem jó ám nekik akármilyen levél. A rendelkezésre álló 600 különböző eukaliptuszfajból a koala csupán 50-nek vagy 60-nak a levelét eszi meg. Más állatok elpusztulnának, ha megennék ezeket a leveleket az azokban lévő mérgezést okozó olaj és toxikus vegyületek miatt. A koaláknak azonban egy rendkívül összetett emésztőrendszer segít megemészteni különleges táplálékukat, és ez a páratlan étrend igen jellegzetes illatot kölcsönöz a testének!

Némely szakértő szerint a koalák egyáltalán nem isznak vizet; a „koala” szót az ausztrál benszülöttek egyik kifejezéséből származtatják, amelynek jelentése: „Nem iszom.” Gondos megfigyelések alapján viszont megállapították, hogy a koalák alkalmanként lejönnek a fákról inni, és olykor még a talajból is esznek egy keveset, hogy kiegészítsék ásványi anyagokban szegény étrendjüket.

Noha kengurukat a világ sok állatkertjében lehet látni, koalákat viszont csak nagyon kevésben Ausztrálián kívül. De akár volt már lehetőséged személyesen látni őket, akár nem, biztosan egyetértesz azzal, hogy tényleg bámulatos állatok ezek az erszényes és méhlepény nélküli emlősök.

[Kép a 16. oldalon]

Kenguru anya joey-jal az erszényében

[Kép a 17. oldalon]

Koala gumifa levelét eszi

[Forrásjelzés]

Melbourne Zoo Education Service, Victoria, Ausztrália